A kórokozó a veszett állat nyálával - harapás útján - terjed. A vírus kiterjedt agy- és gerincvelő-gyulladást okoz, melynek következtében megbénul a légzőközpont és a beteg megfullad. Hazánkban 30-40 év óta a róka a leggyakoribb vírushordozó, az embert mégis a macska és a kutya veszélyezteti legjobban, mivel ezek az állatok élnek vele együtt. (A macskák évről évre emelkedő számban betegszenek meg.) 1995-ben 5500 embert kellett - fertőzés gyanúja miatt - beoltani!

A veszettség tünetei

Kutya: a viselkedés megváltozása: levertség, szomorúság, félrevonulás, rendellenes étvágy, kóborlás, ingerlékenység, támadó magatartás, nyelvlógatás, nyálcsorgatás, görcsrohamok, 4-6 nap után beáll a fulladásos halál. Előfordulhat úgynevezett "csendes veszettség", mely esetén a tünetek alig észlelhetők.
Macska: indok nélküli támadó magatartás, görcsrohamok, kóborlás, nyálzás, egyes testrészek feltűnő viszketése, 4-6 nap után légzésbénulásos halál.

A veszettség elleni védekezés főbb módjai

- Kerüljük el a veszettséggyanús állatot, és jelentsük be az esetet a polgármesteri hivatalban vagy a területileg illetékes állatorvosnál.
- Minden 6 hónapos kort elért ebet oltassunk be veszettség ellen, és évente ismételtessük meg az immunizálást.
- Bár a macskák védőoltása nem kötelező, oltassuk be az állatokat - különösen akkor, ha nem kizárólag a lakásban élnek.
- Az idegrendszeri tünetekben elhullott állatot vizsgáltassuk meg.
- Ha megharapott vagy megmart az állat, véreztessük ki jól a sebet, mossuk ki szappanos folyó vízzel és mielőbb forduljunk orvoshoz.