A térd sérülései

Hogyan sérülnek meg az elülső és a hátsó keresztszalagok?

A keresztszalagok sérülését néha "húzódásként" említik. Az elülso keresztszalag (ACL) leggyakrabban hirtelen csavaró mozdulat következtében nyúlik meg vagy szakad el (vagy mindketto), például amikor a lábfej rögzült az egyik irányban és a térd ellentétes irányban fordul el. A hátsó keresztszalag (PCL) leggyakrabban közvetlen behatáskor sérül, például autóbalesetnél vagy focilabda ütésétol.

Tünetek és diagnózis

A keresztszalag sérülés nem mindig jár fájdalommal. Ilyenkor egy pattanó hang hallható, és a térd nem stabil, amikor a sérült megpróbál ráállni. Az orvos több vizsgálatot végez el, hogy megállapítsa, a térd részei megfelelo helyzetben maradnak-e, ha különbözo irányú nyomást fejt ki az izületre. Az alapos vizsgálat nélkülözhetetlen. Az MRI segítségével nagyon pontosan kimutatható a teljes szalagszakadás, de a részleges szakadás csak arthroscopiával diagnosztizálható megbízhatóan.

Kezelés

Részleges szakadás esetén az orvos gyakorlatokat javasolhat a környezo izmok erosítésére. Felírhat merevítot is, amely védi a térdet mozgás közben. Teljes elülso keresztszalag-szakadáskor egy aktív sportoló számára valószínuleg mutétet fog javasolni. A sebész összevarrhatja a szalag elszakadt végeit vagy rekonstruálhatja a szalagot a betegbol vett szalagdarabbal (autograft) vagy egy donortól származó (allograft) szalaggal. Bár kísérletesen már próbálkoztak szintetikus szalagok beültetésével, az eredmények azonban nem voltak olyan jók, mint humán szalagok esetén. A beteg gyógyulása során az egyik legfontosabb tényezo a 4-6 hónapon át tartó tornáztatás, és a rehabilitációs program elvégzése, amely speciális eszközökkel történik rehabilitációs vagy sport centrumban. A sikeres mutétet és a felépülést követoen a beteg visszatérhet normál életviteléhez.


Mi a leggyakoribb oka a belso illetve külso oldalszalagok sérülésének?

A belso oldalszalag (MCL) könnyebben sérül, mint a külso oldalszalag (LCL). Ennek leggyakoribb oka a térd külso oldalát éro ütés, amely megnyújtja és elszakítja a térd belso oldalán tapadó szalagot. Ilyen jellegu ütések rendszeresen elofordulnak futballozás vagy hokizás során.

Tünetek és diagnózis

A MCL sérülésekor a térdben huppanás érezheto, és az izület oldalirányban mozgatható. A fájdalom és a duzzanat jellemzo tünetek. A sérülés jellegének és kiterjedésének megállapításához alapos vizsgálat szükséges. Az oldalszalag sérülésének diagnosztizálásához az orvos nyomást fejt ki a térd oldalára, hogy a fájdalom súlyosságát és az izület lazaságának fokát meghatározza. Az MRI-vizsgálat is hasznos segítséget nyújt a szalagsérülések diagnosztizálásához.

Kezelés

Az oldalszalagok legtöbb húzódása meggyógyul, ha a beteg elvégzi az eloírt gyakorlatokat. Ezenfelül az orvos jegelést javasolhat a fájdalom és a duzzanat csökkentésére, valamint gumifáslit a térd védelmére és rögzítésére. A húzódás gyógyulása általában 2-4 hetet vesz igénybe. A oldalszalag súlyos húzódása vagy szakadása mellett gyakran elszakadhat az elülso keresztszalag is, amely sebészeti beavatkozást igényel.

Mi okozza a meniscus sérüléseit?

A meniscus (térdizületi porc) könnyen megsérül olyan ero hatására, amely a térdet elcsavarja. Részleges vagy teljes szakadás jöhet létre, amikor a lábfej rögzített helyzetében valaki gyorsan elfordítja a láb felso részeit (például teniszezés vagy kosárlabdázás közben). Ha a szakadás kicsi, a meniscus kapcsolatban marad a térdizület elülso és hátsó részével; ha a szakadás nagy, a meniscus egy porcszálon lóghat. A szakadás súlyossága a kiterjedésétol és az elhelyezkedésétol függ.

Tünetek

A meniscus sérülése enyhe fájdalommal járhat, leginkább a térd egyenesítésekor. Ha ez a fájdalom gyenge, a beteg tovább is tud mozogni. Eros fájdalom jelentkezik, ha a leszakadt meniscus-darab beékelodik a combcsont és a sípcsont közé. Ha érsérülés is történik, duzzanat alakul ki, de a duzzanat akkor is jellemzo lehet, amikor gyulladás következtében az izületi hártya által termelt folyadékkal néhány óra alatt megtelik az izület. Ha az izületi hártya megsérül, gyulladás alakulhat ki, és saját védelmére folyadékot termel, és ez okozhatja a térd duzzanatát. Elofordulhat, hogy egy régi, nem megfeleloen kezelt sérülés válik fájdalmassá hónapokkal vagy évekkel a sérülést követoen, foleg, ha a térd másodszor is megsérül. Bármely sérülés után jelentkezhet a térd kattogása, gyengesége vagy megakadása. Bár elofordul, hogy a meniscus-sérülés tünetei maguktól elmúlnak, gyakrabban fennmaradnak vagy visszatérnek, és kezelést igényelnek.

Diagnózis

Miután meghallgatta a betegtol a fájdalom és duzzanat keletkezésének körülményeit, az orvos fizikális vizsgálatot végez, és röntgen-vizsgálatot kér. A vizsgálat során hajlítja, majd nyújtott helyzetben kifelé és befelé fordítja a térdet. A fájdalom vagy a hallható kattanás meniscus-szakadásra utal. A diagnózis megerosítéséhez MRI-vizsgálatra is szükség lehet. Elofordulhat, hogy arthroscopiával erosítik meg a diagnózist és kezelik egyúttal a meniscus-szakadást.

Kezelés

Ha a sérülés kicsi, a fájdalom és egyéb tünetek elmúltával az orvos erosíto gyakorlatokat javasolhat. A meniscus sérülése után végzendo gyakorlatokat tanácsos orvos, fizikoterapeuta vagy gyógytornász irányítása alatt elkezdeni. A terapeuta ügyel arra, hogy a beteg helyesen végezze a gyakorlatokat, és ne alakuljon ki újabb vagy ismételt sérülés. A következo gyakorlatokat a meniscus-sérülést követoen a combizmok erosítésére és rugalmasságuk növelésére fejlesztették ki.

az izület bemelegítése szobakerékpárral, majd a térd (nem teljes) kiegyenesítése és emelése.
ülés közben lábnyújtás (ilyenkor súlyt is helyezhetünk a bokára).
hason fekve lábemelés.

gyakorlatok a vízben (mellig éro vízben minél gyorsabb gyaloglás, a medence szélénél kapaszkodva kis rúgások, háttal a medence oldalához támaszkodva a mindkét láb emelése 90°-ig).

Ha a szakadás kiterjedtebb, arthroscopiával vagy nyitott mutéttel állapítják meg a sérülés nagyságát és állítják helyre a szakadást. Ha a beteg fiatal, az orvos visszavarrja a meniscust a helyére, amennyiben a terület jó vérellátású, és a szalagok épek. A legtöbb fiatal sportoló visszatérhet a sporthoz a sérülés helyreállítását követoen. Idosebb betegek esetében, vagy ha a sérülés kevésbé jó vérellátású területen helyezkedik el, a felszín kiegyenlítéséhez levágják a sérült részt a meniscusból. Néhány esetben az egész meniscust eltávolítják. Bár ilyenkor osteoarthritis is nagyobb valószínuséggel alakul ki. A kutatók keresik a megoldást arra, hogy allograft-tal helyettesíthessék a meniscust. A donortól származó meniscus törékeny, könnyen zsugorodik és szakad. A tudósok próbálkoztak már mesterséges meniscus beültetésével is, de ez még kevésbé volt sikeres, mint az allograft. A mutét utáni felépülés néhány hetet vesz igénybe, és a postoperativ mozgáskészség kissé korlátozottabb, mint ha eltávolították volna a meniscust. Mindazonáltal az izületre helyezett súly elosegíti a gyógyulást. A mutéti eljárás formájától függetlenül a rehabilitáció gyakran sétából, térdhajlításból, nyújtó és izomerosíto gyakorlatokból áll. A legjobb eredmények azoknál a betegeknél érhetok el, akiknél nem látható izületi porc elváltozás, és az elülso térdszalag ép.

Dr.Nemes E.

 Drinfo


Forrás: http://www.medimix.hu