Derékfájás- okai- kezelése


A derékfájás az egyik leggyakoribb megbetegedés, a lakosság közel 80 %-át érinti. Számos tényező válthatja ki, szűkebb értelemben a lumbágó olyan tüneti diagnózis, melynél a kiváltó okot nem ismerjük és a fájdalom helyi jellegű. A lumboischialgia derékfájás mellett, vagy anélkül fellépő, alsó végtagba sugárzó idegi jellegű fájdalom.

A deréktáji fájdalom lehet gerinc eredetű, melynek kiváltó okai között leggyakrabban a csigolyaközti porckorong elváltozása szerepelhet, rossz mozdulat után hirtelen fellépő izomgörcs, hibás tartás, melynek következményeként az ideggyökökre ható nyomó hatás alakulhat ki.

Derékfájás oka lehet fejlődési rendellenesség, gyulladásos, reumás eredetu megbetegedés, esetleg daganat is. Kialakulását gyakran baleset utáni állapot okozza.

Nem gerinc eredetű elváltozások is okozhatnak derékfájdalmat, főként nőgyógyászati, urológiai, belgyógyászati, ideggyógyászati, onkológiai betegségekkel összefüggésben.

A derékfájás kialakulásában az életkorral összefüggő biokémiai folyamatok jelentős szerepet töltenek be, hajlamosító tényezői között pedig a munkakör, alkat, testsúly, fizikai erőnlét, az izmok állapota, psychoszociális tényezők állnak.

A tünetek általában 20-55 éves kor között jelentkeznek első ízben, nőkön gyakrabban. Többnyire hirtelen mozdulatra, hajlásra, felegyenesedésre, ill. nagy súly emelése közben, néha pedig lassan, fokozatosan alakul ki, gyakran előzmények nélkül. Előfordul, hogy a huzamos ülés, vagy állás, esetleg fekvés közben végzett forduló mozdulat fájdalmas csupán, máskor szinte járásképtelenség alakul ki.

A fájdalom lehet körülírt, a csigolyák környékére lokalizálódó, máskor a csípőbe, fartájékra, combba kisugárzó fájdalomról beszélhetünk. Az aktív és passzív mozgás egyaránt fájdalmas.
 
Megelőzésében a kímélet, gerinctorna, izomzat megerősítése, ideális testsúly, megfelelő bútorok játszhatnak szerepet. Nehéz súly emelése kerülendő.
 
A derékfájás kezelése mindig konzervatív módon kezdődik!

Akut szakaszban legfontosabb a fekvés, lehetőleg "kemény" fekhelyet válasszunk (pl. 8-10 cm-es szivaccsal bevont, deszkázott ágy, vagy ugyanilyen szivacs talajra történő lehelyezése.) A fekvés hanyatt, vagy oldalfekvő helyzetben, hajlított csípők és térdek mellett kedvező hatású.

Fontos a fekvés gyógyszeres kiegészítése, fájdalomcsillapítók, non-steroid gyulladáscsökkentők, izomrelaxánsok, esetlegesen enyhe nyugtatók együttes alkalmazása.

A tünetek mérséklődésével fokozatosan történhet a mobilizáció, ennek túl gyors volta a panaszok visszatérését okozhatja. Javasolt gyógytorna elkezdése - has és hátizomzat megerősítése -, esetlegesen fizioterápia . Kerülendő a hosszabb időtartamú ülés.

Krónikus szakaszban érdemes az akut szakaszban alkalmazott gyógymódot kiegészíteni relatív pihenéssel, lehetőség szerint komplex, esetlegesen intézeti fizioterápiával (ultrahang, iontoforezis, orvosi masszázs, súlyfürdő, stb.), derékrögzítő használatával. Érdemes feltárni és megoldani a pszichoszociális kiváltó faktorokat is (családi, munkahelyi problémák)!

 Drinfo


Forrás: http://www.medimix.hu