MedimiX.hu - A derékfájásról

A derékfájásról - részletesen

Orvosi definíció alapján derékfájásnak nevezzük a XII. hátcsigolya csigolya tövisnyúlványától és a XII. bordától lefelé eső, a két ülőgumót összekötő vonalig terjedő régióban jelentkező fájdalmat. A három hónapnál rövidebb ideig tartó fájdalmat heveny (akut) derékfájásnak, a hosszabb ideig fennállót idült (krónikus) derékfájásnak nevezzük. Mind a heveny, mind a krónikus derékfájásnak lehetnek belszervi és mozgásszervi okai. A mozgásszervi fájdalmat általában több anatómiai képlet (csont, izom, ínszalag, ideg) együttes érintettsége okozza.
A felnőtt lakosság 80 százaléka életében legalább egyszer, minimum egy hétig tartó derékfájástól szenved. A betegségcsoportnak mind az átmeneti munkaképtelenségben, mind a rokkanttá válásban igen nagy jelentősége van.

Heveny bajok

     Heveny derékfájást okozhatnak ritkán a mellkasi szervek (pl. a mellhártya rekeszizom felőli felszínének a gyulladása - természetesen ez nagyon ritka oka a derékfájásnak), a hasi szervek (pl. epehólyag-gyulladás, ritkábban gyomor- és nyombélfekély, hasnyálmirigy-elváltozások), valamint a vese és a kismedencei szervek (nőgyógyászati kórképek, hólyag, prosztata) megbetegedései. Felismerésüket nehezítheti, hogy többnyire reflexes izomfeszüléssel-fájdalommal járnak, másodlagos fibrositises csomók (az izomzatban jelentkező fájdalmas, nyomásérzékeny elváltozások) is kialakulhatnak. A belgyógyászati, illetve nőgyógyászati eredetű fájdalmak általában nem terhelésre jelentkeznek, azokat a nyugalomba helyezés nem szünteti.
     A heveny derékfájással jelentkező betegnél a gondos anamnézis-felvétellel (részletes kikérdezés), az ezt követő fizikális (megtekintés, tapintás stb.) és diagnosztikus vizsgálatokkal (pl. röntgenvizsgálat) az esetek nagy részében a nem mozgásszervi eredet kizárható.
     A heveny, mozgásszervi eredetű derékfájást okozó patológiai elváltozás oka lehet:
     - a csontokban (csontritkulás, tumor, traumás vagy gyulladásos elváltozás),
     - az izmokban (izomgyulladás, izomláz stb.),
     - az ínszalagokban (gyulladás, anyagcseretermékek kicsapódása stb.),
     - a gerinccsatornában (jó- és rosszindulatú tumorok),
     - és másodlagosan egyéb kórképekben (a funkcionális egységként működő, két csigolyát összekapcsoló anatómiai képletek: porckorong, csigolyák közti kisízületek, csigolyákat összekötő szalagok megbetegedése stb.).
     Heveny, mozgásszervi eredetű derékfájás oka lehet:
     Myalgia (izomfájdalom): meghűlés, átfázás után, nemritkán minden előzmény nélkül jelentkezik. Általában szimmetrikus, az izomzat inkább tészta tapintatú, mint görcsös (spasticus), a csigolyák ütögetésre nem vagy alig érzékenyek, kényszertartás vagy jelentős mozgáskorlátozottság többnyire nincs.
     Az egyszerű myalgia jól reagál fájdalomcsillapítókra (pl. paracetamol, aszpirin), esetleg nem-szteroid gyulladásgátló szerre (pl. Tenicam, Brufen, Naproksen, Movalis stb.), a hyperaemisáló (vérbőséget okozó), valamint nem-szteroid tartalmú kenőcsökkel történő bedörzsölésre (pl. Sinedol, Fastum, Nimulid, Diclofenak gel) és mindenekelőtt néhány napos tehermentesítésre. Fájdalmas fibromyalgiás csomók kezelésénél a legcélszerűbb a lokális infiltráció, vagyis a helyileg beadott lidocain- és szteroidhormon-tartalmú injekció.
     Csigolya kisízületi distorsio, subluxatio (rándulás, kisebb mértékű kificamodás): leggyakrabban középkorú betegek szokatlan mozgás után, illetve hirtelen mozdulatra (pl. oldalt fordulva, törzsben némileg megcsavarodva hajol le a beteg egy földön fekvő tárgyért) jelentkező heveny derék-, illetve hátfájdalma. Az ilyen "becsípődés" jórészt aszimmetrikus, esetenként kényszertartással, szinte mindig lokális, körülírt izomspasmussal (görcsös, kitapintható izomfeszülés) jár, amit a nyugalom általában szüntet, míg a mozgás - főként a törzs körüli csavaró mozdulatok - provokál. Ezek a "becsípődések" nagyon sokszor újra meg újra megismétlődnek, így a betegek a kellemetlenségek elkerülése érdekében idővel megtanulják, hogy milyen hirtelen mozdulatoktól kell óvakodniuk.
     Kezelésében a korábban ismertetett irányelvek érvényesek, azzal, hogy itt manuálterápiás beavatkozás (kiropraktika, csontkovács-technika) is eredményes lehet.
     Álízületi szindrómák: ilyenkor a csigolyák hátrafelé tekintő "kinövései", tövisnyúlványai vagy az 5. lágyékcsigolya (ez a gerincoszlop utolsó, keresztcsonton nyugvó csigolyája) és a csípőcsont között rendellenes kapcsolat, összedörzsölődés jön létre, ami helyi irritációhoz, érzékenységhez vezet.
     A panaszokat kényszertartás, ideggyöki összenyomódási tüneteket utánzó kép kísérheti, melyet előbbi esetben hátrahajlás, utóbbinál rotáció (törzs tengelye körüli "megcsavarodás") provokálhat.
     A kezelésben fontos a kímélet, a pihenés és a gyulladáscsökkentők mellett az álízület lokális infiltrációja helyi érzéstelenítővel, plusz szteroiddal, a fájdalomcsillapító elektroterápiás kezelés (fizikoterápiás eljárás), valamint a megfelelő életmód elsajátítása jelentős segítséget nyújthat a panaszok szüntetésében. Ritkán műtéti beavatkozásra van szükség.
     A nem teljesen feszes, más szóval instabil sacroiliacalis (az utolsó ágyékcsigolya és a keresztcsont által alkotott) ízület megbetegedései ("szétcsúsztak a csigolyái") is okozhatnak heveny derékfájást; többnyire többször szült nőknél - a meglazult ízületben - subluxatio (részleges előrecsúszás) jöhet létre, egyoldali panaszokat okozva, melyek nyugalomban csökkenek. A diagnózisban a hagyományos röntgenfelvétel mellett CT (komputeres rétegfelvétel), MRI (mágneses rezonancia), illetve csontscintigraphia (a szervezetbe bejuttatott sugárzó izotópok csontszövetben való megkötődésének a regisztrálása) segíthet.
     A lazává vált ízület okozta panaszokat izomerősítéssel (gyógytornával), megfelelő életmóddal, esetenként rövid fűző viselésével csökkenthetjük.
     A diagnózis felállításában a beteg neme (primer osteoporosisban, azaz csontritkulásban a nő:férfi arány 6:1), életkora (időskori osteoporosis), a gondosan felvett anamnézisben (kórelőzmény) szereplő felszívódási zavar, tumorra utaló általános tünetek (fogyás, laboratóriumi elváltozások), illetve a traumás anamnézis (korábbi sérülés) nyújthatnak jelentős segítséget.
     A terápia neurológiai tünetek (bénulás) esetén egyértelműen idegsebészeti, neurológiai tünetek hiányában, illetve műtétet nem igénylő esetekben fájdalomcsillapítás, szigorú ágynyugalom, a radicularis (ideggyök-összenyomódás okozta érzés- és mozgászavarok) tünetek enyhítésére szteroid lökésterápia (pl. Dexason, Lemod Solu, Nyripan), izomrelaxáns (izomlazító, mint pl. Myoflexin, Mydeton, Batrafen) adása lehet szükséges.

Kezelési lehetőségek

     Az akut derékfájások döntő többségét az intervertebralis discusok (gerincscsigolyák közti porckorongok) megbetegedései - discopathia, discus hernia - okozzák, melyek következtében a bevezetőben említett mozgási szegmentumot alkotó képletek közül általában mindegyik sérül: a csigolyák közötti kisízületek is instabillá válnak, könnyen rándulhatnak, megduzzadhatnak, becsípődhetnek, blokkolódhatnak.
     A klinikai tünetek vertebralis (gerincre lokalizálódó) és radicularis (ideggyök-érintettséggel járó) tünetekre oszthatók:
     A vertebralis tünetek közül enyhébb esetben a lumbalis lordosis kiegyenesedése, általában fájdalomkerülő, ún. antalgiás (kényszer) tartás kialakulása, a gerinc menti izomzat feszülése a jellemző. Az előrehajlás többnyire jelentősen beszűkült, a megfelelő gerincszakasz nyomásra, ütögetésre érzékeny.
     A radicularis tüneteket az érintett ideggyök kompressziója okozza. A lokalizációtól függően az alábbi tünetek a jellemzőek:
     - S1 gyöki tünetek (L5.-S1. discus hernia) esetén az Achilles-reflex gyengülése vagy kiesése (a sarok feletti ínra ütve nincsen vagy nagyon gyenge az izomválasz, illetve összerándulás), a plantar-flexio - lábujjhegyen állás - gyengülése, a comb-lábszár hátsó felszínén az nagyujjtól oldalra eső lábujjakba sugárzó fájdalom és érzészavar jellemző.
     - L5 gyöki tünetek (L4.-L5 discus hernia) esetében reflexeltérést nem találunk, a fájdalom és érzészavar a comb és lábszár külső oldalán a nagyujjba sugárzik, a lábfej vagy a nagyujj felfelé hajlítása, feszítése gyengül.
     - L4 gyöki tünetek (L3.-L4. discus hernia) esetén a patella reflex gyengül vagy kiesik (a térdkalács alatti ínra ütve nincsen vagy gyenge az izomválasz, illetve izomösszehúzódás), ilyenkor a fájdalom és érzészavar a comb elülső és a lábszár belső oldalán észlelhető, a térdextensio (a felső végtag teljes kiegyenesítése) gyengül.
     Igen fontos a gerincvelői kompresszió következtében kialakuló, sürgős műtéti indikációt jelentő cauda szindróma felismerése: lovaglónadrágszerű érzészavar a gáttájon, székelési-vizelési zavar: a beteg vizeletét nem tudja tartani vagy vizelete nehezen indul, elakad; fájdalma mindkét alsó végtagba sugárzik, paresis ("részleges bénulás, "zsibbadás") mindkét végtagban jelentkezik.
     Abszolút műtéti indikációt jelentenek ezenkívül a gyorsan kialakuló bénulásos tünetek is.
     A discogen heveny derékfájás kezelése alapvetően attól függ, hogy a betegnek csak derékfájása (vertebrogen tünete) van, vagy radiculopathiája (ideggyöki érintettsége) is.
     Vertebrogen tünetek esetén néhány napos ágynyugalom, fájdalomcsillapítók alkalmazása, illetve ezek eredménytelensége esetén megfelelő terápiás dózisban adott nem-szteroid gyulladáscsökkentő lehet hatásos. Segíthet a beteg gyors talpra állításában a gerinc körüli feszülő izomzatba adott helyi érzéstelenítő-szteroid kombináció, izomlazító, valamint a lokális bedörzsölés fájdalomcsillapító vagy helyi vérbőséget okozó kenőccsel.
     Az akut tünetek enyhülését követően elektroterápiával segíthetjük elő a beteg mielőbbi, általában gyógytornász segítségével történő mobilizálását, majd a speciális gyógytorna betanításával (ma már hang- és videokazetták állnak rendelkezésre a megtanult gyógytorna minél pontosabb otthoni végzéséhez), a megfelelő gerinckímélő életmód elsajátíttatásával csökkenthetjük a visszaesések kialakulásának esélyét.
     Radicularis tünetek esetén a súlyos fájdalmakkal küszködő beteget néhány napra kemény alapú ágyra kell fektetni, a gyöki fájdalom csökkentése érdekében lehetőleg csípőben-térdben hajlított helyzetben, lábszárát felpolcolva (ún. Z pozíció) a beteg számára legkényelmesebb helyzetben feküdjön. A radicularis fájdalmat sokszor az ún. ischias borogatás (hideg borogatás 8-10 percig, naponta akár 4-5-ször ismételve) szünteti a legjobban.
     A radicularis fájdalom enyhítésére többnyire nem elegendőek az egyszerű fájdalomcsillapítók, így néha akár kábító hatású fájdalomcsillapító adására is szorulhatunk. Szteroid lökésterápia napi 30 mg prednisolonnal kezdve - kezdetben gyorsabban, majd lassan csökkentve a dózist -, 10-14 napos adással igen jó hatású lehet, melyről szükség esetén még rövid ideig nem-szteroid gyulladáscsökkentőre térhetünk át, illetve a kezelést kiegészíthetjük izomlazítókkal, a fájdalmas gerinc menti izomzat bedörzsölésével, illetve infiltrációjával a korábban említett módon.
     Amennyiben 2-3 nap alatt érdemi javulást a fenti kezeléssel nem sikerül elérni, kórházi kezelésre lesz szükség reumatológiai vagy neurológiai osztályon, ahol ún. ischias infúzióval (fájdalomcsillapító, izomlazító, szteroid hormon és lidocain tartalmú) egészíthető ki a kezelés. A beteg mobilizálása, a gyógytorna betanítása, illetve rendszeres otthoni végzése a korábbiakban leírtaknak megfelelően történik.

Krónikus derékfájás

     A krónikus hát-derékfájás lehet statikus-mechanikus jellegű, melyet okozhat:
     Statikai probléma: ez elsősorban astheniás alkatú (sovány, magas növésű, csapott vállú stb.), gyenge izomzatú fiatalokon okoz - pihenésre általában csökkenő vagy megszűnő - fájdalmat.
     A megelőzésben és a kezelésben egyaránt nagy szerepe van a kisdedkortól kezdődő, fiziológiás gerincgörbületek kialakulását elősegítő ültetésnek (a láb érje a földet, a hát lehetőleg támaszkodjon a szék támlájának), a minél több hason fekvésnek (TV-nézés, olvasás, játék), a rendszeres hát- és hasizomerősítő gyógytornának és az úszásnak.
     Nagyon fontosak az óvodás- és iskoláskorban történő rendszeres orvosi vizsgálatok, melyek egyik célja éppen a helytelen testtartás és a gerincgörbületek minél korábban történő felfedezése és kezelése.
     A fiatalkori scoliosis (gerincferdülés) oka ismeretlen, igen fontos a korai diagnózis, az időben végzett ortopédiai szakvizsgálat alapján kezdett kezelés: kímélet, illetve megfelelő terhelés, rendszeres gyógytorna, szükség esetén fűzőviselés, súlyos esetben korrekciós műtét.
     A felnőttkori scoliosist statikai hibák, törések, a háti gerincen végzett műtétek, gyulladások, gerincen belüli tumorok okozhatják.
     A gyulladásos jellegű, krónikus háti (deréktáji) fájdalom főleg éjszaka, hajnalban jelentkezik, pihenésre nem szűnik.
     Kezelésében döntő jelentőség jut a minél előbb elsajátított megfelelő életmódnak, melynek része a görnyedt tartással járó, illetve nehéz fizikai munka, valamint a nagy hőingadozás kerülése. Igyekezni kell az ún. megfázás kerülésére és a gócként számításba jövő elváltozások (fogászati, gégészeti, illetve urológiai eredetű krónikus gyulladások) mielőbbi szanálására. Jelentősége van a fekvő helyzet megváltoztatásának: lehetőség szerint hason fekvés; ha nem megy párna nélkül, kispárnán való fekvés. Alapvető jelentőségű a rendszeres, speciális gyógytorna, úszás, időszakos fizikoterápiás kezelés.
     Krónikus hát- (derék-) fájás oka is lehet - az akuthoz hasonlóan - az osteoporosis (csontritkulás).
     A fájdalomcsillapítás mellett minden esetben az állapotnak megfelelő gyógytornával, fizikoterápiás kezeléssel, szükség szerint gyógyászati segédeszközökkel (fűző, támbot, járókeret stb.) igyekszünk a további károsodásokat megelőzni.
     Ezen kórképekben is igen hasznosak lehetnek az otthoni kezelést szolgáló, különböző fájdalomcsillapító hatású áramformákkal kezelő, kisméretű, elemes TENS készülékek.
     A krónikus, nem specifikus hát- (derék-) fájás alapvetően funkcionális kórkép, melyben több tényező játszhat szerepet: astheniás reakcióra hajló személyiség, a hátizomzat-szalagrendszer gyengesége vagy elégtelensége, enyhébb statikai zavarok, kezdődő "kopási" jellegű, degeneratív csigolyaelváltozások, munkahelyi ártalmak és megterhelések, depresszió, és kiváltó okként leggyakrabban pszichés konfliktus szerepel.
     Terápiája a fentieknek megfelelően átmeneti nyugalomba helyezés mellett pszichoterápia, szedatívumok adása (esetenként triciklusos antidepresszánsok), és elsősorban lazító-izomerősítő gyógytorna mellett a statikai hibák lehetséges rendezése hozhat eredményt.
     Végezetül ismételten hangsúlyozni kell, hogy az akut derékfájás kivizsgálása és kezelése döntően a háziorvos kezében van, s mint láttuk, az esetek többségében a gondos anamnézis-felvétel és fizikális vizsgálat mellett legfeljebb a hagyományos röntgenfelvételekre van szükség, s a beteg kezelése is többnyire megoldható otthonában.
     Krónikus derékfájás esetében különös figyelmet kell szentelni a panaszok megváltozásának, új tünetek jelentkezésének, ami egy komolyabb kivizsgálást tesz szükségessé.

objektív

Forrás: http://www.medimix.hu