Helytelen életmód és székrekedés

A székrekedés szinte népbetegségnek számít Magyarországon. A statisztikai adatok szerint előfordulásának gyakorisága az életkorral együtt nő: míg a 17-27 év közötti korosztálynak mindössze 3 százalékát, addig a 45-65 év közöttieknek már 8, a 65 felettieknek pedig már 20 százalékát érinti a probléma. Orvosok és táplálkozástudományi szakemberek megállapítása szerint a székrekedést elsősorban az okozza, hogy helytelenül táplálkozunk, és keveset mozgunk.
Kutatási adatok szerint a székrekedés alapvetően a közepes és alacsonyabb jövedelmű városlakókra jellemző. A nemek között is különbség fedezhető fel: míg a nők körében már 40 év felett gyakori a székrekedés, addig a férfiakat csak 60 év felett sújtja ez a probléma.

Székrekedésről orvosi értelemben akkor beszélünk, ha valakinek heti három alkalommal vagy kevesebbszer van széklete. Kialakulásában több tényezőnek is szerepe lehet. A klinikai okok - műtéti beavatkozás, bélbetegségek, gyermekszülés - mellett elsősorban a helytelen táplálkozási szokásokat és a mozgásszegény életmódot kell megemlítenünk. A székrekedés kockázatát fokozzák a magyar konyhára is jellemző rostszegény ételek és az alacsony folyadékbevitel. Ugyancsak jelentős kockázati tényező a mozgásszegény életmód, az ülőmunka, idősebb korban pedig a különböző öregkori betegségekkel összefüggő rendszeres gyógyszerszedés. Szintén székrekedést okozhatnak más, inkább lelki eredetű problémák, az utazás, a stressz, a munkahelyváltás vagy a környezetváltozás is.

A székrekedés nem csak Magyarországon elterjedt betegség, hanem általában azokban az országokban gyakori, ahol alacsony rosttartalmú, állati zsiradékban és fehérjékben gazdag ételeket fogyasztanak. Jó példa erre Nagy-Britannia, amelynek közel 60 millió lakója évente 46 millió fontot (26 milliárd forintot) költ hashajtó szerekre, többet mint altatókra.

A székrekedés általában kiválóan orvosolható az étkezési és életmódbeli szokások megváltoztatásával. Első helyen javasolható a rostban gazdag élelmiszerek, elsősorban zöldségek és gyümölcsök fogyasztása, amelyek nagymértékben fokozzák az anyagcserét. Ennek az az oka, hogy a zöldségek és gyümölcsök magas víz- illetve rosttartalmuk miatt könnyen emészthetőek, ezért igen gyorsan kiürülnek a szervezetből, meggyorsítva ezzel a salakanyagok távozását is. Szintén magas a rosttartalma a teljes kiőrlésű gabonaféléknek, pl. a barna kenyérnek és minden korpával dúsított készítménynek. Ugyancsak fontos a megfelelő mennyiségű, napi másfél-két liter folyadék - elsősorban alacsony cukortartalmú gyümölcslé, gyógytea illetve ásványvíz - fogyasztása. A tapasztalatok szerint kiváló "gyógyszer" a rendszeres testmozgás is: a futás, a gyors tempójú séta és az úszás sokat segítenek a megfelelő bélműködés elérésében.

A rostgazdag, gyümölcsben és zöldségben bővelkedő étrendet és a rendszeres testmozgást anyagi problémák vagy szabadidő híján nem mindenki engedheti meg magának. Ilyenkor sokan fordulnak hashajtókhoz. Ugyanakkor nem mindegy, hogy a széles kínálatból milyen szert választunk: érdemes néhány szempontot szem előtt tartani ezzel kapcsolatban.

Alapvető fontosságú a kiválasztott hashajtó szer hatékonysága, hiszen ha a szervezet könnyen hozzászokik, állandóan emelni kell az adagot, sőt idővel el is veszítheti hatását. Ugyancsak lényeges szempont, hogy a gyógyszer kíméletes és biztonságos legyen: az előírt adagolás mellett ne legyenek kellemetlen mellékhatásai, ne váltson ki görcsös fájdalmat, ne befolyásolja más gyógyszerek felszívódását, és segítségével szabályozható legyen a székelési inger. Ezt segítik elő az egyénileg adagolható, cseppformátumú szerek. Az egyéni adagolás azért fontos, mert az emésztést megkönnyítő rostbevitel mértéke egyénenként és időszakonként is változó lehet. Így a rostbeviteltől, a zöldség és gyümölcsfogyasztás mennyiségétől függően a hatásos hashajtó adag is állandóan változik: télen és tavasszal valószínűleg többre, nyáron pedig kevesebbre van szükség a kívánt hatás eléréséhez.

Boehringer Ingelheim Pharma