MedimiX
 

Keresés a honlapon
 




Eddigi látogatók
Nyomtatóbarát verzió

A magas vérnyomásról

A magas vérnyomás (orvosi nyelven hipertónia) és a 2-es típusú cukorbetegség közös jellemzője, hogy fellépésüket egyaránt befolyásolja az életkor, a nem, az elhízás, az öröklés, az iskolai végzettség, valamint a földrajzi és a szociális helyzet. Gyakoriságuk olyan nagy, hogy népbetegségnek számítanak a civilizált országokban.

Mindkét elváltozásban gyakori az érelmeszesedés eredetű szív- és érszövődmények előfordulása és halálozása. Fellépésük egyre gyakrabban észlelhető fiatal életkorban. Ezért mindkét elváltozást illetően hangsúlyt kap a megelőzés.

Mikor beszélünk magas vérnyomásról?

Az életkorral a vérnyomás értéke is változik. A megszületést követően és a pubertás során jelentősen emelkedik a vérnyomás, majd hosszú ideig állandó marad, és a harmadik-negyedik évtizedtől, egyénenként változó mértékben, de ismét emelkedni kezd. A vérnyomás-emelkedésben is eltérés mutatkozik a nemek között. Fiatalon a férfiaknak, ötven éves koruktól a nőknek magasabb a vérnyomásuk. Jellegzetes egyes népcsoportok vérnyomásának a viselkedése. Amerikában, a fekete lakosság körében például kétszer gyakoribb a magas vérnyomás, mint a fehér lakosságban.

Annak meghatározása, hogy mit nevezzünk magas vérnyomásnak, először az üzleti élet követelményeként jelentkezett. 1905-ben, az amerikai biztosító társaságok figyeltek fel elsőként arra, hogy magas vérnyomás esetén nagyobb a halálozás. Ezért kötelezővé tették annak mérését a biztosítások megkötésekor. Később nemcsak az életbiztosítási és orvosi adatbankok adatai, hanem az utóbbi évtizedek több százezer embert vizsgáló, multicentrikus tanulmányai is egyértelműen azt mutatták, hogy minél magasabb akár a diasztolés, akár a szisztolés vérnyomás, annál jobban csökken az érintett személy életkilátása. Ezzel szemben alacsony vérnyomású egyéneknél - ha más károsító vagy kockázati tényező nem áll fenn -, rendkívül alacsony a szív- és érrendszeri károsodások fellépése.

Ezekre az összefüggésekre alapozva alakult ki az a nemzetközi megállapodás, hogy az a vérnyomás magas, amely hosszú ideig fennáll, és úgy növeli a következményes szív- vagy érrendszeri betegségek számát, hogy a kezeléséből származó előnyök meghaladják a kezelés elmaradásából származó veszélyeket és költségeket. Az Egészségügyi Világszervezet szakértő csoportja határozta meg először a normális vérnyomás felső határát, 140/90 Hgmm értékben. A későbbi nemzetközi megállapodások alapján csak akkor beszélünk magas vérnyomásról, ha nyugalomban, legalább egy-egy hetes időközzel, három különböző időpontban mért vérnyomásértékek átlaga magasabb 130/85 Hgmm-nél. Még ennél az értéknél is alacsonyabb vérnyomás elérését és fenntartását ajánlják a szív- és érszövődmények minél eredményesebb mérséklése érdekében, amikor a magas vérnyomás mellett - hasonlóan a cukorbetegséghez - más kockázati tényezők is halmozottan fennállnak. Vesekárosodás esetén például 125/80 Hgmm az ajánlott érték.

Fontos azonban tudni, hogy különösen a cukorbetegségben is szenvedők vérnyomásának mérésekor csak akkor járunk el helyesen, ha a vérnyomást nemcsak a szokásos módon ülve, hanem fekve és állva is mérjük. Cukorbetegségben ugyanis, az autonóm idegrendszer károsodása következtében kialakult neuropátia miatt felálláskor vérnyomásesés állhat fenn, és ezért a fekvő helyzetben mért értékek jelentősen magasabbak lehetnek. A fekvő és álló helyzetben mért vérnyomás ismerete hiányában alul- vagy túlkezelhetik a magas vérnyomást attól függően, hogy melyik testhelyzetben mért vérnyomást veszik a kezelés alapjául. További zavart idézhet elő, ha a vérnyomás méréséhez nem megfelelő nagyságú mandzsettát használunk, például elhízottakon, illetve gyermekeknél. Ezért (lenne) szükséges, hogy az orvosi rendelőkben, mind szélességében (11-20 cm), mind hosszúságában (17-42 cm) különböző méretű mandzsetták álljanak rendelkezésre a vérnyomás méréséhez.

Mi idézi elő a magas vérnyomást?

A magas vérnyomás - akárcsak a szénhidrát-anyagcsere zavara - nem mindig önálló elváltozás, hanem valamely más kórfolyamat (pl.: fokozott pajzsmirigyműködés, vese- vagy hormonális-betegség, veleszületett főverőér szűkület stb.) következménye is lehet. Ilyenkor másodlagos magas vérnyomásról (szekunder hipertónia) beszélünk és kezelésében elsősorban az alapbetegség gyógyítására kell törekednünk.

Sokkal gyakoribb ennél az elsődleges magas vérnyomás (primér, vagy esszenciális hipertónia), amely önmagában, vagy a metabolikus szindróma részeként, tehát társtünetként lép fel. A metabolikus szindróma a múlt század utolsó évtizedeiben felismert anyagcsere tünetegyüttes, amely a szövetek inzulinérzékenységének csökkenése (inzulinrezisztencia) következtében kialakuló hasi elhízás, magas vérnyomás, szénhidrát- és zsíranyagcsere-, illetve véralvadási zavar együttes fennállása, vagy ezekből legalább három tényező társulása.

A magas vérnyomás leggyakoribb előidézője a központi idegrendszer szimpatikus működésének túltengése és a szövetek inzulin iránti érzékenységének csökkenése.

A múlt század végén, De Fronzo munkacsoportja hívta fel először a figyelmet arra, hogy kórosan magas inzulinszint hatására fokozódik a vesében a nátrium - vagyis a konyhasó - és a folyadék visszatartása, mivel a kórosan magas inzulinszint a sejtfalban elhelyezkedő ionpumpák működését kóros irányba befolyásolja, amely magas vérnyomás kialakulásához vezet. Ezt követően Ferrannini munkacsoportja kimutatta, hogy a szövetek inzulin iránti érzékenységének csökkenésével arányosan emelkedik kórosan magas tartományba a vérnyomás szisztolés értéke.

Facchini munkacsoportja pedig rámutatott, hogy a dohányzás nemcsak a nikotin közvetlen érösszehúzó tulajdonsága, hanem a dohányzás szöveti inzulinrezisztenciát és szabadgyök képzést fokozó hatása által is jelentős vérnyomás emelkedést okozhat. Más kutatócsoportok megfigyelései nyomán pedig egyre világosabbá vált, hogy az inzulin kórosan emelkedett vérszintje fontos szerepet játszik a magas vérnyomás kialakulásában.

A szövetek inzulin iránti érzékenységének csökkenésekor, vagyis az inzulinrezisztencia kialakulásakor az inzulin vérszintjének kompenzáló emelkedése csökkenti ugyanis a vesében egyrészt a konyhasó, másrészt a folyadék kiválasztását, harmadrészt pedig tartósan fokozza a központi idegrendszer úgynevezett szimpatikus központjainak működését. A konyhasóban lévő nátrium azáltal idézi elő a vérnyomás emelkedését, hogy növeli a mellékvesevelő hormonok okozta érösszehúzódást. A folyadék-visszatartás vérnyomásemelő hatása viszont abban rejlik, hogy növeli a keringő vértérfogatot. A szimpatikus idegrendszeri központok tartós túlműködése pedig tovább fokozza a szöveti inzulinrezisztenciát, ami ördögi kör kialakulásához és ezáltal a vérnyomás tartós emelkedéséhez vezet.

Tovább növeli a szöveti inzulinrezisztencia kialakulását a zsigeri elhízás, a pocakosodás. Napjaink felismerése, hogy a zsigeri zsírsejtek olyan anyagokat választanak ki, amelyek - akárcsak az étkezés utáni átmeneti vagy a tartós vércukor emelkedés - fenntarthatják, sőt fokozhatják a klinikai tünetekkel nem járó, enyhe érfali gyulladásokat, amelyek eredeti célja az érfal véráramlás okozta hámsérüléseinek gyors helyreállítása lenne. Ezeknek a klinikai tüneteket nem okozó, enyhe érfal gyulladásoknak a tartós fennmaradása - amelyet a zsigeri zsírsejtek által kiválasztott anyagok nagymértékben elősegítenek -, vezet az érelmeszesedés kialakulásához. Az érelmeszesedés kialakulását nagymértékben serkenti még az egyidejűleg fennálló magas vérnyomás, mivel növeli a véráramlás nyíróerejének az érfal hámsejtjeit károsító hatását, valamint az érfal áteresztőképességét.

A magas vérnyomás kialakulásában fontos tényező a vérnyomás szabályozásában szerepet játszó vesehormonok (renin-angiotensin rendszer) fokozott működése is. A magas vérnyomás kialakulásában közrehat a kálcium anyagcsere zavara is, mivel fokozza az ér simaizomzat összehúzódási készségét és a vérlemezkék összecsapódási hajlamát, a véralvadást.

 

Mit tehetünk a magas vérnyomás megelőzéséért, illetve rendezéséért?

Különösen fontos lenne a magas vérnyomás kialakulásának a megelőzése, amely kiemelten lényeges cukorbetegségben. A magas vérnyomás fellépését - hasonlóan a 2-es típusú cukorbetegség, illetve az azt megelőző szénhidrát anyagcserezavar kialakulásának elkerüléséhez - a metabolikus szindróma (anyagcsere tünetegyüttes) kifejlődésének megakadályozásával, vagyis óvodás kortól kezdve a helyes életvitelre neveléssel és az egészségügyi felvilágosítások során közölt ajánlások rendszeres betartásával, elsősorban napi rendszeres fizikai tevékenységgel (sport, séta, úszás stb.), valamint az elhízás elkerülésével érhetjük el. Mindez - akárcsak a cukorbetegség kezelése, illetve a 2-es típusú cukorbetegség megelőzése - fegyelmezettséget, önuralmat igényel.

Jelen ismereteink szerint, a civilizált országok lakosságnak mintegy 20 százaléka, a 70. életév feletti lakosságnak pedig fele szenved magas vérnyomásban. Ezért fontos a vérnyomás időszakos ellenőrzése az egészségesnek vélt lakosságban is. Colhoun munkacsoportjának felmérése szerint, 1998-ban, a magas vérnyomásban szenvedő amerikaiak 65 százaléka ismerte csak magas vérnyomásának fennállását, 50 százaléka ellenőrizte és kezeltette azt, és csak 30 százalékban volt kielégítő az ellenőrzés és kezelés. Tehát fontos a vérnyomás időszakonkénti ellenőrzése, főleg magas vérnyomás esetén, illetve a magas vérnyomás kockázati tényezőinek fennállásakor (anyagcsere tünetegyüttesben), és különösen cukorbetegségben, valamint a 2-es típusú cukorbetegséget megelőző csökkent glukóztoleranciában. A vérnyomás időszakos ellenőrzése történhet orvos által és otthoni önellenőrzéssel. A fenti elváltozások esetén pedig legalább egy-két évente szükséges a vérnyomás napszaki alakulásának mérése, 24 órán át tartó ambuláns vérnyomás-monitorozással.

A magas vérnyomás kialakulási tényezőinek ismeretében könnyen belátható, hogy kezelésében fontos a sószegény étrend betartása, a túlsúly csökkentése, a naponta rendszeresen végzett fizikai tevékenység. Fontos továbbá a szív- és érrendszeri betegségek kockázati társtényezőinek, a szénhidrát- és zsíranyagcsere eltéréseinek, valamint a véralvadási- és egyéb zavarnak a rendszeres ellenőrzése és kezelése. A magas vérnyomás okainak többféleségéből következően érthető, hogy a kezelőorvosnak rendszerint többféle, más-más úton ható vérnyomáscsökkentő gyógyszert kell előírnia a kívánt hatás eléréséhez. Ezen az alapon az alkalmazott gyógyszerek lehetnek vizelethajtók, bétablokkolók, központi idegrendszerre ható gyógyszerek, ACE-gátlók vagy angiotensin receptort blokkolók és kálcium-antagonisták, vagy ezek kombinációi.

Melyek a kezeletlen magas vérnyomás következményei?

A közelmúlt, nagyszámú népességet felölelő, lakossági vizsgálatai egyértelműen bizonyítják, hogy a magas vérnyomás kezelésének elhanyagolása nemcsak a koszorúér betegségek és szívelégtelenség kialakulását, az agyi erek keringési zavarait, valamint a szélütés fellépését vonja maga után, de károsítja a veseműködést, sőt teljesen elpusztíthatja a veseállományt, különösen cukorbetegség együttes fennállása esetén.

Ugyanakkor a fentiek betartásával, a vérnyomás normális értékének állandó biztosításával megelőzhetők ezek a következmények. Érdemes tehát figyelmet fordítani arra, hogy elkerüljük a magas vérnyomás kockázati tényezőinek kialakulását, fennállásuk esetén pedig betartsuk a kezelőorvos utasításait és rendszeresen ellenőrizzük a kezelés eredményét.

életmódmagazin