A Lyme-kór egy amerikai kisvárosról kapta a nevét, ahol 1975-ben járványos ízületi gyulladást észleltek. A kórokozót 1982-ben Willy Burgdorfer azonosította, s tiszteletére a baktérium a Borrelia burgdorferi nevet kapta.

A kórokozó

A Lyme-kór okozója egy dugóhúzó alakú baktérium, melynek ma már több altörzse ismert, melyek az emberi szervezetben megbetegedéseket okozhatnak. A Borrelia burgdorferi baktérium tulajdonságai eltérnek a szokványos baktériumokétól, szaporodása sokkal lassúbb, el tud bújni a sejtekben és sokáig elhúzódó, vissza-visszatérő, egyre súlyosabb és kiterjedtebb tüneteket okoz, illetve lappangási ideje akár évekig is elnyúlhat.

A Lyme-kór elterjedéséről

Nem minden kullancscsípés okoz fertőzést. Az eddigi felmérések szerint azonban Magyarországon akár 10-20%-os is lehet a fertőzött kullancsok aránya. A legfertőzöttebb terület a kullancs által terjesztett agyvelőgyulladáshoz hasonlóan a nyugati országrészen kívül Pest, Nógrád és Heves megye, de szórványosan az egész ország érintett. Sajnos egy átlagos kirándulás során 4-5 kullancsot is össze lehet "szedni". Egy erdészben, tájfutóban egy-egy nap után akár 10-20 kullancs is található.

A diagnózis

Gondot jelenthet, hogy a Lyme-kórnak kevés egyértelmű tünete van. A kokárdaszerű bőrgyulladás megjelenése biztos jele a fertőzésnek, de ez csak az esetek kb. 40 százalékában jelenik meg (általában egy-két héttel a csípést követően). A betegség néha csak évekkel a fertőzés után válik kifejezetté, ekkor azonban olyan tünetekkel jelentkezik, amelyek más betegségekre is jellemzőek, és amíg a Lyme-kórra terelődik a gyanú, sajnos sok idő telik el.

Ha már a gyanú felmerült, a diagnózis felállításában laboratóriumi vizsgálatok segítenek. Kétféle módszer ismert: a direkt és az indirekt.
A direkt vizsgálatok a baktérium közvetlen kimutatását jelentik. A vizsgálat vérből, testfolyadékokból, szervekből-szövetekből történik (például tenyésztéssel, melyet mikroszkóppal ellenőriznek, és festési eljárásokkal igazolnak) vagy molekuláris módszerekkel (pl. PCR-vizsgálattal), melyek során a baktérium genetikai állományát mutatják ki a vizsgált anyagban.

Az indirekt (szerológiai) vizsgálatok a szervezet Borrelia-baktériumok ellen termelődött ellenanyagok jelenlétét mutatják ki. A fertőzést követően kb. 6 héttel válik szerológiailag pozitívvá a fertőzött beteg. A korán elkezdett gyógyszeres kezelés hatására, ill. valamilyen immungyengeség miatt előfordul, hogy nem alakul ki mérhető ellenanyagválasz a betegben.

A Lyme-kór egy klinikai diagnózis! Pontos diagnózist felállítani csak a fertőződés lehetőségének felmérése, egyéb kórelőzmények megállapítása után, a klinikai tünetek és a laboratóriumi eredmények együttes elemzésével lehetséges.

Klinikai tünetek

A csípést követő néhány napon belül kialakulhat egy ún. "nyári influenza", melyet mérsékelt láz, izomfájdalom, nyirokcsomó-duzzanat, enyhe fejfájás, torokfájdalom, fáradékonyság jellemez. Egy-két héttel később jelentkezhet a diagnosztikus értékű vörös, növekvő, körkörös (kokárda alakú bőrpír) ún. "Lyme-folt" a csípés helyén és mivel az idő múlásával a baktérium a szervezetben szétszóródhat: ízületi-, ideg-, izom- és ínfájdalmak, arcidegbénulás, szívritmuszavarok, sőt, akár szemészeti, fülészeti panasz (hallás, egyensúlyzavar), depresszió, kóros fáradékonyság, pánikbetegség, vissza-visszatérő hőemelkedés stb. jelenhet meg.

 Fel nem ismert esetben a betegség akár évtizedeken át fennállhat esetleg késői típusra jellemző bőrtünetet is okozva. 

drinfo