MedimiX
 

Keresés a honlapon
 




Eddigi látogatók
Nyomtatóbarát verzió

Vérzés a menopauzában

Mi a menopauza?

Az utóbbi években lassan a laikus köztudatban is meghonosodó menopauza fogalma a rendszeres, szabályosan ismétlődő (méh)vérzés végleges megszűnését jelenti. Ám használjuk a kifejezést az utolsó menstruációs vérzés utáni női nemi hormon hiányos időszak azonosítására is. Az a pontosan meg nem határozható néhány év amikor mindez bekövetkezik, a változó kor vagy klimaktérium.

Mikor következik be, és hogyan alakul a menstruáció ebben az időszakban?

A menstruációk elmaradásának időpontja nagyrészt örökletes tényezők által meghatározott (48 - 52 éves kor között), azonban ennek bekövetkeztét jelentősen befolyásolhatják környezeti hatások is mint pl.: táplálkozási és/vagy dohányzási szokások, túlhajszolt életmód, bizonyos szervek megbetegedései, vagy éppen azok kezelése céljából alkalmazott gyógyszerek .

A saját menstruációihoz való érzelmi viszonyulása minden nőnek más, így érthetően ki-ki másként éli meg azok zavarát, netán végleges elmaradását. A megszokottól eltérő, váratlan történések nyugtalanságot, szorongást kelthetnek mindannyiunkban. Csaknem mindig így van ez a rendellenes vérzések észlelésekor is, célszerű tehát a témával kapcsolatos szorongást az élettani törvényszerűségek megismerésével feloldani.

Milyen hormonális változások okozzák a vérzési rendellenességeket?

A női lét 40-es éveinek elején először csak ki-kimarad, majd egyre ritkábbá válik a petefészkekben a petesejtek érése. Ezzel összefüggésben az e tekintetben meghatározó női nemi hormonok (ösztrogének és progeszteron) képződésében és kiegyensúlyozott, harmonikus működésében is számottevő változás következik be. Erre a megváltozott hormonális környezetre legkorábban és legérzékenyebben a méhnyálkahártya reagál, mégpedig rendellenes vérzés formájában. Ennek jellege sokféle lehet: rendszertelen, elhúzódó, pecsételő, vagy éppen bőséges és véralvadékokat tartalmazó, alhasi fájdalmakkal kísért, vagy éppen azok nélküli.

Mi a vérzészavar jelentősége?

A vérzészavar önmagában nem betegség, csupán tünet, s így a szervezet figyelemfelhívó jelzéseként értékelendő. Ilyen tünet a menopauza előtt hosszabb idővel, akár évekkel korábban is előfordulhat. Az élettaninak nevezett vérzészavarokon túl azonban a rendellenes vérzés szervi megbetegedés első figyelmeztető jele is lehet.

Kihez forduljanak a nők rendellenes vérzés esetén?

A rendellenes vérzés hátterének pontos tisztázása szakember, a nőgyógyász feladata. Az első "rutin" nőgyógyászati szakvizsgálat során gyakran nem is tárható fel azonnal a vérzészavar oka, így további teendők válhatnak szükségessé. Ezen tennivalókat számottevően befolyásolhatják a kórelőzmény adatai is, tehát azok pontos ismerete alapvetően fontos az orvos számára. A vérzészavar okát feltárandó kórelőzményből kideríthetők olyan adatok, amelyek akár már önmagukban is a rendellenes vérzés magyarázatául szolgálhatnak. Ilyenek lehetnek bizonyos gyógyszerek kölcsönhatásai, kismedencei vérbőséget előidéző fizio- ill. balneotherápia, lázas állapotokkal járó megbetegedések, stresszhatások, hányás, hasmenés, vagy éppen helytelenül alkalmazott fogamzásgátló ill. hormonpótló készítmények. A kórelőzményi adatok és a vizsgálat leletének értékelését követően azonban szükségessé válhatnak további eszközös, pl. ultrahang és/vagy laboratóriumi vizsgálatok is.

Miért kell szövettani vizsgálatot végezni?

A nőgyógyász onkológiai ébersége megkívánja, hogy teljes bizonyossággal zárja ki a rendellenes vérzés mögött esetlegesen megbúvó rosszindulatú daganat lehetőségét. Erre jelenleg biztonsággal csupán a méhnyálkahártya mintavételét követő szövettani azonosító vizsgálat birtokában van módja a szakembernek. A szövettani feldolgozás eredménye nemcsak a pozitivitás - negativitás  eldöntendő kérdésére ad választ, hanem tájékoztatja a vizsgálót a páciens aktuális hormonális állapotáról is, és így nagy segítséget nyújt a megfelelő,helyes kezelési mód megválasztásához.

Mi a teendő negatív szövettani lelet esetén?

Amennyiben a kórelőzmény adataiban fellelhető a vérzészavar oka, annak kiiktatásával stabilizálható a menstruációs ciklus. Ám ha a méhnyálkahártya szövettani képe a női nemi hormon rendszer diszharmóniájára utal, a helyes megoldás az egyénre szabott és az illető páciens saját belső hormonstátuszához illesztett hormonpótló kezelés. E feladat ellátására hazánkban    az utóbbi évtizedben kiépült a Magyar Menopausa Társaság egységes szakmai irányelvei szerint működő menopausa szakambulancia hálózat. Az itt tevékenykedő szakemberek a rendelkezésre álló dokumentumok alapján felmérik a páciens aktuális általános és nőgyógyászati egészségi állapotát, és a megfelelő kivizsgálás (nőgyógyászati rákszűrés, emlő-röntgenszűrés  (mammográfia), csontásványianyag-mérés,  laboratóriumi és ultrahangvizsgálat, stb.) után gondos mérlegelést követően adnak javaslatot a szükséges hormonpótló kezelésre és annak gyakorlati kivitelezési módjára vonatkozóan. Munkájuk ezzel korántsem sem ér véget, hiszen tevékenységük az illető páciens vonatkozásában éveken át, gondozási formában folytatódik tovább. A megfelelően menedzselt hormonpótló kezeléssel a menopausa előtti években stabil, kiegyensúlyozott, vérzészavar-mentes ciklusok biztosíthatók, s kivédhetők a hormonhiány egyéb nem kívánatos tünetei is.

Mindenképpen kóros a vérzés a posztmenopauzában?

A posztmenopauza időszakában a méhnyálkahártya ciklusok előidézése nélkül és a vérzészavart nem kockáztatva, más formában folytatható a hormonpótló kezelés, hosszú távra biztosítva ezáltal annak életminőség megőrző hatását. Amint azt a menopauza fogalmának értelmezésekor láthattuk,ezen életszakasz lényege a méhnyálkahártya ciklusos működésének hiánya, tehát az ekkor észlelt vérzés kóros jelként értékelendő, és oka feltétlenül tisztázandó.

A női nemi szervek milyen kóros elváltozásai okoznak vérzészavarokat?

A rendellenes vérzések hátterében az esetek jelentős hányadában a női nemi szervek különféle kóros elváltozási igazolhatók. A változókor körüli életszakaszban ezek leggyakrabban a következők lehetnek:   

- a  méhtest jóindulatú daganatai (myomák),

- a  méhnyálkahártya polypusai,

- hosszasan viselt és nem ellenőrzött  méhen belüli

  fogamzásgátló eszközök

- a belső női nemiszervek gyulladásai,

- a petefészkek jóindulatú daganatai,

- a méhnyak, a méhtest, vagy a petefészkek

  rosszindulatú daganatai.

Ezek a szervi eredetű vérzészavarok a kiváltó okok szakszerű ellátásával szüntethetők meg.

Csak a nemi szervek betegségei okozhatnak vérzési rendellenességeket?

A vérzészavarok nem ritkán egyéb szervrendszerek megbetegedéseinek kísérőjelenségei is lehetnek, jelezhetik azok elhanyagolt állapotát, vagy éppen nem megfelelő kezelését is, pl.

-          cukorbetegség,

-          véralvadási zavarok,

-          magas vérnyomás betegség,

-          vesebetegségek,

-          daganatos elváltozások.

Ilyen esetekben az alapbetegség megfelelő ellátása és kezelése eredményezheti a vérzészavar megszűntetését, ám ezen esetekben sem mellőzhető a szövettani azonosító vizsgálaton nyugvó biztos kórisme.

Összefoglalva:

A változókor éveiben jelentkező rendellenes vérzés a páciens részéről minden esetben komoly jelzésként értékelendő, a szakember szemszögéből pedig megfelelő kivizsgálást és szakellátást igénylő tünet. Az ezen életszakaszban lévő hölgyek korszerű, magas színvonalú ellátásának megvalósítása pedig a menopauzális medicina feladata.

 

 Drinfo