Fokozott véralvadékonyságra hajlamosító genetikai tényezők

A vénás trombózis (vérrögképződés a visszéren belül) a hazai népesség gyakori megbetegedése, évente mintegy 10.000 új eset fordul elő. Legsúlyosabb szövődménye, amikor a vérrög leszakad, továbbsodródik a keringéssel, végül megakad, és elzárja például a tüdőbe vezető valamelyik nagyobb eret (tüdőembólia)

. Ez akár végzetes kimenetelű is lehet. A mélyvénás trombózis kialakulását számos tényező elősegítheti, például a tartós fekvés, nagy műtéti beavatkozások, baleseti sérülések, daganatos betegségek, dohányzás. A természetes női hormonok, illetve mesterséges származékaik növelik az alvadásban részt vevő egyes vérfehérjék koncentrációját, így a terhesség, szülés, fogamzásgátlók szedése jelentősen fokozza a trombózis kockázatát. Általában azonban még ilyen körülmények fennállása esetén sincs szükség különleges óvintézkedésre, hiszen a megelőzés maga is szövődményekkel járhat, a kockázat pedig kicsi. Más a helyzet, ha ehhez trombózishajlam társul, amely bizonyos öröklött vagy szerzett molekuláris hibák következménye.

  Az öröklött tényezők között találjuk a az V. alvadási faktor és a II. alvadási faktor (vagy más néven protrombin) egy-egy genetikai változatát (mutációját), az antitrombin, a protein C és a protein S nevű alvadási faktorok elégtelen, a VIII. véralvadási faktor fokozott működését, a vér emelkedett homociszteinszintjét, valamint még néhány igen ritka genetikai rendellenességet, melyek együttesen a vénás tromboembóliás esetek 30-40%-áért tehetők felelőssé.

  A genetikai hajlamot apai és anyai oldalról is örökölhetjük. A legtöbb gén két példányban található testünk sejtjeiben, annak megfelelően, hogy egyiket az egyik, másikat a másik szülőnktől örököltük. Ha a mutáció a kettő közül csak az egyik gént érinti, akkor a mutációra nézve az egyént heterozigótának nevezzük. Ha mindkét génen megtalálható ugyanaz a mutáció, akkor az illető homozigóta.

  A mélyvénás trombózisban, illetve ennek következményeként tüdőembóliában szenvedő betegek mintegy ötödében az V. véralvadási faktor génjének mutációja, a Leiden mutáció miatt alakult ki a szervezetben a fokozott trombózishajlam. Az öröklődő trombózishajlam 80%-ban ehhez az elváltozáshoz köthető. A Leiden mutáció esetében a trombózishajlam már heterozigóta formában is megnyilvánul, homozigóta formában pedig sokkal kifejezettebb. Az egészséges magyar népesség 10%-a heterozigóta a Leiden mutációra, a homozigóták részaránya néhány ezrelék. A mutációt heterozigóta formában hordozó személyeknek kb. 8-szor, a homozigótáknak pedig kb. 80-szor akkora a kockázata mélyvénás trombózis ra, mint az átlag népességnek, ha semmilyen más további kockázati tényező nem áll fenn.

  A női hormonok trombóziskészséget fokozó hatása miatt a fogamzásgátló tablettát szedő nők minden egyéb hajlamosító tényezőtől függetlenül is mintegy 4-szer gyakrabban kapnak vénás trombózist, mint a fogamzásgátlót nem szedők. Ha a fogamzásgátló-szedés mellett valaki Leiden mutációt hordoz egyik génjén, akkor ez a kockázat az átlagnépességhez viszonyítva 40-szeresre emelkedik. Nagy gyakorlati jelentősége van tehát a veszélyeztetett egyének szűrővizsgálattal történő azonosításának, mert a fogamzásgátlás más módjainak alkalmazásával jelentősen csökkenthető a kockázat. Célzott szűrővizsgálatként végezhető a mutáció hatására létrejövő molekuláris rendellenesség vizsgálata alvadási teszttel, valamint a Leiden mutáció genetikai kimutatása. Az ismétlődő vetélések nek ugyancsak állhat a hátterében az anya Leiden mutációja, ezért ennek tesztelése részét kell képezze a kivizsgálásnak.

  Az örökletes trombózishajlam második leggyakoribb oka a II. alvadási faktor ( protrombin ) génjének egy olyan mutációja, amelynek következtében a szokásosnál nagyobb mennyiség képződik ebből a véralvadást elősegítő fehérjéből. Trombózishajlamos családokban 18%-os, a véletlenszerűen kiválasztott mélyvénás trombózisos betegek között pedig 6%-os gyakorisággal mutatták ki ezt a mutációt. Ez a génelváltozás az általános népesség 2%-át érinti. A mélyvénás trombózis kockázatát mintegy 3-szorosára növeli, s ez igaz abban az esetben is, ha a fogamzásgátlót szedő mutációhordozókat hasonlítjuk a fogamzásgátlót szedő, normális protrombingéneket hordozókhoz. A vérrögképződést fokozó tendencia megnyilvánulhat szívinfarktus vagy agyi szélütés formájában is. A protrombingénnek ez a mutációja, különösen homozigóta formában (ami igen ritka), az V. faktor Leiden mutációjához hasonlóan szintén állhat az ismétlődő vetélés hátterében.

  A vér emelkedett homociszteinszintje az artériás és vénás trombózis , valamint terheseknél a magzati elhalás ismert kockázati tényezője. A homociszteinszint mérsékelt emelkedése a népesség 5-10%-ában fordul elő, a trombózis kockázata ilyenkor a normális homociszteinszintű személyekéhez képest csaknem 3-szoros. Az emelkedett homociszteinszint örökletes oki tényezői közül leggyakoribb a metiléntetrahidrofolát-reduktáz (MTHFR) enzim génjének egyik pontmutációja, s hasonló következményekkel jár a cisztationin-béta-szintáz (CBS) gén mutációja is. Az MTHFR enzim génjének mutációja homozigóta formában is igen gyakori: mintegy 5-15% az előfordulása az átlagnépességben. A mutációt hordozókban a homociszteinszint emelkedésének nagyobb a valószínűsége, ha nem elég bőséges a szervezet fólsavellátottsága (sok fólsavat tartalmzanak például a “leveles" zöldségek: sóska, spenót, saláta). A trombózisnak ezek az egyébként enyhe genetikai kockázati tényezői igen kifejezett trombózishajlamot okoznak, ha ugyanabban a személyben Leiden mutációval párosulnak.

  A trombózis vagy trombózishajlam kivizsgálása során a genetikai vizsgálat hozzájárulhat a helyes diagnózis felállításához; lehetővé teszi az olyan nagy kockázatú egyének azonosítását, akiknél fokozott megfigyelésre, esetleg megelőző véralvadásgátló kezelésre, életmódváltoztatásra (pl. alternatív fogamzásgátlási módszerre, fólsavban gazdag táplálkozásra) van szükség. Ha valakit egy mutációra nézve homozigótának talál a vizsgálat, indokolt a családtagok tesztelése is, hiszen a mutáció öröklődik, így a veszélyeztetett személyeknél idejekorán megtehetők a szükséges óvintézkedések. A genetikai vizsgálat egyes esetekben fényt deríthet az ismétlődő vetélés okára, melynek révén megfelelő kezelést kaphat, illetve további megterhelő vizsgálatoktól kímélhető meg a gyermekre vágyó.

 Laboratóriumunk a Leiden mutáció, valamint a protrombingén, az MTHFR-gén és a CBS-gén fent leírt mutációinak vizsgálatát kínálja. Ezek együttesen az örökletes trombózishajlam számottevő részének kimutatására alkalmasak. A vizsgálatokat elsősorban a trombózis családi halmozódása vagy egyéni hajlam gyanúja esetén ajánljuk, de egyéb vizsgálatokkal kiegészítve fontos adattal szolgálhatnak a fogamzásgátló tabletta felírásának mérlegeléséhez, valamint részét képezhetik az ismétlődő vetélés vagy a szokatlanul korán jelentkező érelmeszesedés miatti kivizsgálásnak. 
 
 A LabOrigo Kft.