Székrekedés

Tartalom:

Mi a székrekedés?
A székrekedés okai
A székrekedés okairól részletesebben
A szerves anyagok szerepe a székrekedés kialakulásában
Tünetek
Szövődmények
Székrekedés idősebbeknél és öregeknél
A székrekedés diagnózisa
A székrekedés diétás kezelése
A fizikai aktivitás előnyös hatásai
Hashajtók és egyéb kezelési módszerek
A székrekedés megelőzése

Mi a székrekedés?

A székrekedés egyike a leggyakoribb panaszoknak, amely igen sok embert érint, különösen az idősebbek körében. Franciaországban tízmillió ember szenved székrekedésben, Németországban a lakosság 30%-a. Az elmúlt években a statisztikusok szerint növekedett a székrekedésben szenvedő emberek száma.
Az a nézet, hogy naponta egyszer székletet kell üríteni, már az ókor óta meggyőződése az embereknek. Néhány teljesen egészséges ember is székrekedés elleni szereket kezd szedni, mert nincs naponta széklete, és függővé válik a hashajtóktól. A székletürítés normál gyakorisága még egészséges emberek körében is tág határok között mozog. A naponkénti egyszeri székletürítés nem feltétlen garanciája a megfelelő bélműködésnek. Ma már széles körben elfogadott, hogy a naponta háromszori székletürítés ugyanúgy normális lehet, mint a heti háromszori.
A székrekedést úgy lehet meghatározni, mint túl lassú, nehézségekkel járó, illetve rendszeresen elégtelen mennyiségű székletet eredményező székletürítést.
A legtöbb ember számára székrekedést jelent, ha 48 óra alatt nincs széklete. Az alábbi tipikus tünetek jellemzik a székrekedést: kevés mennyiségű széklet, nagyon kemény és száraz széklet, valamint olyan érzés, hogy a végbél nem ürült ki teljesen. A székrekedésben szenvedő betegek többségénél általában valamennyi tünet megtalálható, néha azonban egyik-másik tünet hiányozhat. A fenti tünetek bármelyike már székrekedést bizonyít. Amennyiben a székelési szokások megváltoznak, változik a székletürítés ritmusa és csökken a székelés gyakorisága, ez szintén a székrekedés nyilvánvaló tünete lehet.

A székrekedés okai

A székrekedés a széklet kialakulásának, illetve a bélrendszeren való áthaladásának zavara. Elsősorban az alábbi okok váltják ki: a bélmozgások zavarai, a székletürítési reflex gyengülése, változások a bél vagy a környező szervek szerkezetében, amelyek akadályozzák a bélben a béltartalom továbbhaladását a végbél felé.

A székrekedés okairól részletesebben

A bél két részre osztható, a vékonybélre és a vastagbélre. Szokásos körülmények között naponta 1-2 liter folyékony béltartalom kerül a vastagbél kezdeti szakaszába (a vakbélbe és a felszálló vastagbélbe). A bél keverő mozgása révén a béltartalom nagy felületen érintkezik a bélnyálkahártya felszínével. A felesleges víz és bizonyos vegyületek (szervetlen sók) így visszaszívódhatnak. A vastagbél leginkább egy tartálynak tekinthető, ahol a széklet kialakul és tárolódik, valamint ahol a víz visszaszívódik, mellyel megakadályozza, hogy a gyomor-bél rendszeren keresztül túl sok folyadékot veszítsen a szervezet.
A vastagbél mozgásainak rendellenessége székrekedéshez vezethet. Ezeknek a mozgási rendellenességeknek számos oka lehet. A leggyakoribbak közé tartozik a helytelen táplálkozás, az életmód és a különböző stresszt kiváltó tényezők. Ezek megzavarják az úgynevezett vegetatív idegrendszer működését; ez az idegrendszer felel a belső szervek működéséért. Sokféle, pszichésen nehéz helyzet előidézheti ezt: konfliktusok, depresszió , szorongás, rendszertelen munkarend és rendszertelen pihenés, egészségtelen táplálkozás.
A különböző szervekből, különösen a gyomorból és az epeutakból kiinduló reflexek is szerepet játszanak az idegi működésen alapuló székrekedés kialakulásában.
Az endokrin megbetegedések (a pajzsmirigy, a mellékvesék és egyéb belső elválasztású mirigyek megbetegedései), amelyek a bélre ható hormonok működését erősíthetik vagy gyengíthetik, szintén kiválthatnak székrekedést.
A bél érrendszerében a véráramlásnak érelmeszesedés vagy más érrendszeri megbetegedés által kiváltott zavara is hátrányosan befolyásolja a bélperisztaltikát és székrekedéshez vezethet.
A mozgáshiány is gátolja a bélmozgásokat és különösen idősebbeknél székrekedést okozhat. A beteg által szedett gyógyszerek is jelentősen befolyásolhatják a bélmozgásokat; némelyik - különösen hosszabb távon - székrekedést vált ki. Ez különösen érvényes az atropinra és a hozzá hasonló hatásmechanizmusú gyógyszerekre, a különböző altatókra, néhány görcsoldóra, a nátrium-bikarbonátra. Pszichiátriai gyógyszerek (nyugtatók), vízhajtók, vasvegyületek és alumínium-hidroxid is okozhatnak szorulást. A késői felkelés, a reggeli rohanás, a rendszertelen munkabeosztás, az életvitel és munkahelyi viszonyok változásai - mind olyan tényezők, amelyek székrekedéshez vezethetnek.
A székletürítési ingert gátolhatják a WC-használat nem megfelelő feltételei, bizonyos esetekben az indokolatlan szégyenérzés.
Székrekedést okozhatnak a belet leszűkítő szervi megbetegedések is.

Szerves anyagok és a székrekedés

A táplálék összetétele, az emészthetetlen táplálékrészek mennyisége, valamint a bél víz- és ásványisó-visszaszívási képessége befolyásolják a béltartalom mennyiségét.
A szerves anyagokat az alábbi nagyobb csoportokba lehet osztani: szénhidrátok és egyéb anyagok. Az első csoportban találhatók a cellulóz (rostok), a nyák (vízoldékony poliszacharidok, amelyeket a szubtrópusi növények tartalmaznak), pektin, természetes polimerek és egyéb anyagok. Legfontosabb jellemzőjük, hogy ezek az anyagok nem képeznek jelentős energiaforrást.
Az a táplálék, amely bőségesen tartalmazza a fenti anyagokat, megfelelő mennyiségű székletet jelent, s ez fokozza a bélperisztaltikát. A táplálkozási szokások megváltozása is a székrekedés egyik oka lehet; szorulást okozhat például a túlságosan feldolgozott, kevés szerves anyagot tartalmazó élelmiszerek fogyasztása.

Tünetek

A székrekedéssel együtt járó tünetek igen változatosak lehetnek, és nagymértékben függnek a háttérben meghúzódó betegségtől. Bizonyos esetekben a székrekedés az egyetlen panasz, más betegek esetében egyéb tünetek is jelentkeznek.
A székürítés gyakorisága az alábbi határok között változhat: 2-3 naponta, csak hetente kétszer vagy esetleg még ritkábban van székletürítés. A széklet általában nagyon kemény, száraz, kiszáradt bogyók vagy darabok formájában jelentkezik, hasonlít a birkák bogyós ürülékére. Néha lehet babszem alakú is vagy olyan, mint egy fonat vagy egy kötél.
Néhány betegnél szorulásos hasmenés alakul ki, amely akkor jön létre, ha a bélműködés már hosszabb ideje leállt; ekkor a széklet végül is feloldódik a bélfal által az irritáció következtében kiválasztott nyálkában.
Időnként a betegek teltségérzésről és fájdalomról panaszkodnak, amely akkor csökken, amikor a széklet vagy a gázok távoznak.
A hasi feszülés is zavaró tünet, ezt a bélbaktériumok által termelt gázok felszaporodása okozza; a gáz nem tud távozni, mivel a vastagbelet elzárja a széklet.
A székrekedéses betegeknél jelentkezhet étvágycsökkenés vagy öklendezés és hányinger, előfordul fejfájás, általános ingerlékenység, rossz hangulat és alvászavar is.
A hosszan tartó székrekedés bőrelváltozásokat is okozhat: a bőr sápadt, gyakran sárgás árnyalatú, petyhüdt lesz, elveszti rugalmasságát.
Az ileitis terminalis nevű betegségben (Crohn-betegségben) szenvedő betegek közül minden ötödik, a colitis ulcerosában (fekélyes bélgyulladásban) szenvedők közül minden második székrekedéses.

Szövődmények

Hosszú távon a székrekedés különböző szövődményeket idézhet elő: például vastagbélgyulladást; a kőkemény széklet a bélben sebeket és fekélyeket okozhat, extrém esetekben teljes bélelzáródás alakul ki, amely miatt sebészeti beavatkozásra van szükség.
A huzamosan fennálló székrekedés a végbél és végbélnyílás különböző betegségeihez vezethet. Leggyakoribb ezek közül az aranyér és a végbélnyílás berepedése.
Ma is vita tárgyát képezi, van-e összefüggés a krónikus székrekedés és a rák kialakulása között. Az egyik teória szerint a széklet felszaporodása a bélben növeli a bélből származó káros anyagok koncentrációját. Ezek az anyagok hosszú távon hatnak a bélfalra, s ez rák kialakulásához vezethet. Az alábbi fenyegető figyelemfelhívó tünetekre kell odafigyelni, amelyek esetleg rák kialakulására utalhatnak: általános gyengeség, fogyás, véres székletürítés, ceruzavékonyságú széklet.

Székrekedés idősebbeknél és öregeknél

Idősebbeknél a székrekedés kétszer olyan gyakran fordul elő, mint fiataloknál, öregeknél pedig két és félszer gyakoribb. A bélperisztaltika károsodik és a székürítésben részt vevő hasizmok gyengülnek. Időskorban a bélflóra összetétele szintén megváltozik, mennyisége növekszik. Azok a baktériumok, amelyek jótékony hatást gyakorolnak a bélműködésre, fokozatosan elveszítik ezt az előnyös hatásukat, csökken az anyagcserében játszott szerepük, ugyanakkor a rothasztó baktériumok felszaporodnak. Az emésztőnedvek csökkent kiválasztása is hozzájárul a mikroflóra megváltozásához, s így felborul a vastagbél baktériumflórájának egyensúlya.
Az időseknél a gyógyszerszedéshez kapcsolódó székrekedés is gyakori. Időseknél sokkal gyakrabban alakulnak ki kemény székletrögök, mint fiataloknál, s ez a bélben fekélyek kialakulásához vagy teljes elzáródáshoz vezet.

A székrekedés diagnózisa

A székrekedés tünetei nyilvánvalóak, ezért a diagnózist könnyű felállítani. A betegek általában beszámolnak erről a problémáról orvosuknak. A szorulás okának megtalálása ugyanakkor sokkal nehezebb.
A vastagbél alapos átvizsgálásának érdekében kolonoszkópiát (vastagbéltükrözést) végeznek.
Az endoszkópos vizsgálat mellett kontrasztanyagos röntgenvizsgálat is történhet, ekkor kontrasztanyagos beöntést követően röntgenfelvétel-sorozatot készítenek a bélről, ily módon teszik láthatóvá a belet és annak esetleges elváltozásait, pl. a rákos daganatot.
A székrekedésben szenvedő betegeknél vér-, vizelet- és székletvizsgálatot, valamint gyomortartalom-vizsgálatot is végeznek annak érdekében, hogy megtalálják a székrekedés okát. Időnként kiegészítő biokémiai vizsgálatokra is szükség van (például vércukor-, enzimaktivitási vizsgálatokra).

A székrekedés diétás kezelése

Speciális dietetikai ajánlások követése a mindennapi étrend előzetes megtervezésében igen fontos részét képezi a betegség kezelésének. A betegeknek tudniuk kell, mely tápanyagok segítik elő és melyek gátolják a bélmozgásokat.

A bélmozgásokat elősegítő élelmiszerek: fekete kenyér, nyers zöldségek és gyümölcsök, aszalt gyümölcsök, rostos kenyerek, müzlik, hajdina , árpa, zab; kötőszövetekben gazdag húsok; savanyított ételek, sózott hering, füstölt húsfélék, alkoholmentes italok (ásványvíz, gyümölcslevek), sör, édes ételek, savas ételek; savanyított tejtermékek: aludttej, joghurt, kefir, fehér szőlő.

A bélmozgásokat gátló termékek: tannint tartalmazó termékek: szárított fekete áfonya, erős fekete tea, kakaó, vörösbor, fehér kenyér, "tapadós" ételek (levesek, finomra őrölt, ill. hántolt gabonafélék, különösen a búzadara és a rizs, felfújtak stb.)

A szorulásos betegek étkezésének kialakításakor fontos figyelembe venni a táplálék szervesanyag-tartalmát. A szorulásos embereknél nagy mennyiségű vastag rost fogyasztása kétszer annyi gáz képződéséhez vezet, mint az átlagos táplálék, amely közepes mennyiségű rostot tartalmaz, és körülbelül ötször annyi gáz képződik, mint finomított, kémiailag homogén ételek fogyasztásakor. A szorulásos illetve hasi puffadást panaszoló betegek csak korlátozott mennyiségű rostot fogyasszanak, vagy egyáltalán ne egyenek rostos ételeket. Szintén kerülni kell azokat az élelmiszereket, amelyek fokozzák a gázképződést; ilyen például a nagy szemű bab, a káposzta, sóska, spenót, babfélék stb.

Ami a gyümölcsleveket illeti, nem javasolt az alma- és a szőlőlé fogyasztása.
Amikor a székrekedés a bélperisztaltika fokozódásával jár együtt, különösen azoknál a betegeknél, akik spasztikus (görcsös, kólikás) fájdalmakat is panaszolnak, a magas rosttartalmú diéta ronthatja ezeket a tüneteket. Ilyenkor alacsony cellulóztartalmú diéta javasolt. A bélgörcsök csökkentése érdekében görcsoldókat írnak fel és a cellulózt fokozatosan vezetik be a diétába, először folyékony alakban, majd szilárdabb formában is. A szilva olyan szerves savakat tartalmaz, amelyek elősegítik a bélmozgásokat, ugyanakkor nem tartalmaz túl sok cellulózt. A szorulásos betegeknek minden formában javasolható a szilva fogyasztása, gyümölcsléként és gyümölcsvelőként (lekvárként) is.
Amennyiben nincs ennek ellenjavallata (például szívbetegség, vizenyők kialakulása), a székrekedéses betegeknek naponta 1,5 - 2 liter folyadékot kell elfogyasztaniuk. A megfelelő mennyiségű folyadékbevitel mellett a széklet nem lesz túl száraz és kemény, s ez könnyebbé teszi a székletürítést.
Fontos az egészséges étkezési rend kialakítása is. Naponta legalább ötször kell étkezni, és ne teljen el túl sok idő két étkezés között.
Szorulás esetén jó eredményeket lehet elérni korpa fogyasztásával is. A korpát nem bontja le a gyomornedv, nem szolgáltat jelentős mennyiségű energiát, ugyanakkor jelentősen növeli a belek mozgásait.

A testmozgás előnyös hatásai

Az aktív életmód fontos a székrekedés megelőzésében és kezelésében. A késői felkelés és az ágyban való hosszas lustálkodás nem előnyös. A hegymászás, a sífutás, a séta, úszás, biciklizés és a sport, mozgás egyéb formái mind ajánlhatók. A fizikai aktivitás fokozza a belek mozgását, erősíti a hasfalat és általában is hozzájárul a jó egészséghez.

Hashajtók és egyéb kezelési módszerek

Szorulás esetén a székletlazítók és egyéb hashajtók alkalmazása meglehetősen összetett probléma. Ezek általában hatékonyak a kezelés kezdetén, azonban túl hosszú alkalmazás esetén a szervezet függővé válik ezektől a készítményektől, míg végül teljesen képtelen lesz a spontán székletürítésre.
Régóta alkalmazzák az orvosi gyakorlatban a természetes székletlazítókat; bizonyos növényeket, például a lenmagot és a rebarbarát. Sok hashajtó gyógyszer tartalmaz a növényekben található anyagokhoz hasonló tulajdonságú, mesterségesen előállított anyagokat.
A hashajtók mellékhatásai az alábbiak lehetnek:

• túladagolás okozta hasmenés,
• allergiás reakciók,
• a vékonybél működészavara (felszívódási zavarok), bélgyulladás,
• a hatékonyság fokozatosan csökken, mert a szervezet hozzászokik a gyógyszerhez.

A legtöbb mellékhatás csak sokévi hashajtóhasználatot követően jelentkezik.
A természetes készítmények, a szintetikus szénhidrátok és a cellulózszármazékok alkalmazása esetén ritkábban fordulnak elő mellékhatások.
Az egyik hatékony és biztonságos hashajtó a laktulóz , amely egy mesterségesen előállított cukorszármazék.
A vastagbélben a baktériumok a laktulózt alacsony molekulasúlyú szerves savakra bontják le; ilyen a tejsav és az ecetsav. Ezek savanyítják a béltartalmat, ami fokozza a perisztaltikát (az összehúzódásokat) és megváltoztatja az ozmotikus nyomást (a víz a bélen belül marad); ennek következtében a széklet állaga normálissá válik.
A béltartalom savasságának fokozódása következtében a vérből ammónia kerül a bélbe, és ez is gyorsítja a székletürítést.

A laktulóz a vastagbélben jelen lévő baktériumok segítségével bomlik le alacsonyabb molekulasúlyú zsírsavakra, ugyanakkor a gyomorban és a vékonybélben nem bomlik le.
A vékonybélből gyakorlatilag nem szívódik fel (legfeljebb 2%-a, amely utána a vizelettel választódik ki).

Ez a gyógyszer különösen alkalmas a krónikus székrekedés kezelésére.
A szorulás kezelésekor nem szabad elfeledkezni a növényekről sem. A növényekben jelen lévő biológiailag aktív anyagok természetes tulajdonságaik révén hosszú távon jobb eredményre vezethetnek, mint a gyógyszerekben megtalálható, szelektíven kivont vegyületek. Az alábbi növényeknek van széklethajtó tulajdonságuk:

• rebarbaragyökér,
• szenna,
• kutyabengekéreg,
• spárga,
• ezerjófű szára,
• lenmag,
• kerti kakukkfű,
• egyéb növények

Akut szorulás esetén beöntést adnak, ezt sebészi beavatkozások után, fertőző betegségeknél, mérgezéseknél és egyéb sürgősségi állapotok esetén alkalmazzák.
A bélmozgások rendezésére szolgáló anyagokat is javasolhatják időnként a szorulás kezelésére.
Különböző fizikoterápiákat is alkalmaznak: galvánkezelést, hasi masszást stb. A fokozott bélmozgású betegeknél bizonyos fizikoterápiák fokozhatják a hasi fájdalmat.

A székrekedés megelőzése

Fontos, hogy a heveny székrekedés ne alakuljon át krónikus szorulássá. Akut székrekedés gyakran jelentkezik heveny fertőző megbetegedéseknél. Olyan személyeknél, akik egészségtelenül étkeznek (nem fogyasztanak elegendő szerves anyagot), akik rendszertelenül alszanak, illetve baktériumok által termelt káros anyagokkal rendszeresen kapcsolatba kerülnek, nagyobb valószínűséggel fejlődik ki akut szorulás. Heveny fertőzések esetén a szorulás megelőzésében fontos szerepe van az elegendő folyadékbevitelnek, gyümölcsök, zöldségpépek, kompótok, gyümölcslevek és savanyított tejtermékek fogyasztásának.
Súlyos szívbetegeknél, valamint ágyhoz kötött betegeknél is gyakran alakul ki akut szorulás. Az ágynyugalom lehetőség szerinti lerövidítése csökkenti a szorulás kialakulásának, ill. krónikussá válásának kockázatát.
A természetes székürítési reflexek elvesztésével járó szorulás néha már gyermekkorban jelentkezik. A gyermekek megtanítása a határozott időben történő székürítésre fontos a habituális (szokásos) szorulás kialakulásának megelőzésében, amelyet az ingerek hiánya vált ki. A mindennap azonos időben történő székürítés felnőtteknél is segít megelőzni a szorulás kialakulását.
Az étkezések közötti túl hosszú szünet megzavarhatja a bélmozgások szokásos ritmusát. Az étkezések közötti idő lerövidítése és a szerves anyagokban gazdag ételek fogyasztása fontos szerepet játszik a szorulás kialakulásának megelőzésében.
A fizikai aktivitás, a reggeli torna, séta, a vízi sportok szintén fontosak a szorulás megelőzésében, különösen az ülőmunkát végzők esetében.

Figyelmeztetés! A Solvay Pharma Kft. oldalain a betegeknek szóló információk kizárólag tájékoztató jellegűek!

Panaszok esetén a pontos diagnózis és a legmegfelelőbb kezelési mód meghatározása érdekében kérjük, mihamarabb keresse fel kezelőorvosát

Forrás:Solvay Pharma