Reumás betegségek

A reuma valamennyi izületet veszélyeztető gyulladásos betegség, többnyire a kezek - lábak kisizületein és a csuklón kezdődik és jellemző rá ezek szimmetrikus érintettsége. Egyidejűleg több izület megbetegszik, rossz esetben több tucat is.

A betegség lényege az izületi belhártyában zajló gyulladás, melynek következményeként az izületi porc és a csont fokozatosan tönkremegy, olykor teljesen szétroncsolódik. A betegség véglegesen nem gyógyítható, de megfelelő aktív kezeléssel többnyire jól karbantartható.

 Hazánkban 80 ezer főre tehető a betegek száma, az enyhébb eseteket azonban többnyire csak későn, sokszor évek múltán ismerik fel. A súlyos, és előrehaladott állapot felmérése könnyű, de az enyhébb esteket csak nagy gyakorlattal lehet a kopásos és egyéb izületi betegségektől elkülöníteni. Leggyakrabban a negyven-ötven éves nők körében alakul ki, de férfiakat is érintheti, és bármely életkorban kifejlődhet. Létezik gyermekkorban induló formája, mely a betegek egész életében végigkíséri.

Korai tünetek

Legjellemzőbb a kéz- és lábizületek, valamint a csuklók fájdalma és duzzanata, de főként reggelente észlelt merevség érzése, mely miatt a betegnek tornáztatnia kell izületeit, míg azok be nem járódnak. Valamennyi előbbi tünet más betegségben is előfordulhat, de ha egyidejűleg több említett izület megbetegszik, fellép a legalább fél óráig tartó izületi merevség. Ha ezek a valamelyik izülete is érintett, úgy nagy valószínűséggel rheumatoid kialakulását jelzi. Az orvos számára is félrevezető, hogy a betegség ebben a szakában látszólag nagyon reagál a szokásos gyulladáscsökkentőkre, de valójában a folyamat nem áll le, az egész ahhoz hasonlít, mintha a tűz lángja kialudna, de a hamu alatt ott izzik a parázs.

Hová vezet a betegség?

A munkaképes korú betegek fele 5-8 év múlva rokkanttá válik, 10 év elteltével pedig minden 7. Beteg életvitelében mások segítségére szorul. Az életet átlagosan 5-8 évvel rövidíti meg. Ez a riasztó perspektíva, úgy tűnik, lassanként a múlté, de csak akkor, abban az esetben, ha a betegséget már abban a szakaszban hatékonyan, sokszor úgymond agresszíven kezeljük, mikor maradandó károsodások még nem alakulnak ki. A krónikusan gyulladt izületekbe adott erős gyulladáscsökkentők lehetővé teszik a leginkább érintett izületeket hosszabb-rövidebb időre rendbe tegyük. Ha ez nem ad tartós megoldást, szóba jöhet az izületek izotópos helyi kezelése, mely helyettesíti az izületek műtéti kitakarítását. Ha az izületek elroncsolódása már végleg kialakult, ilyenkor akár számos protézis műtét is szükségessé vált.

Mi változott az elmúlt néhány évben?

Ezt a gyakran lassú lefolyású betegséget régebben aránylag jóindulatúnak tartották, mivel nem vezet el rövid idő alatt a beteg halálához. Az elmúlt évtizedben alapvető szemléletváltás következett be, az orvosok lassanként elfogadták, hogy a betegség agresszív természete a daganatokhoz hasonlóan, sok nehézséggel járó aktív és agresszív kezelést tesz szükségessé. Bizonyos daganatellenes gyógyszerek is bekerültek a terápiás arzenálba. Hatékony és megfelelő ellenőrzés mellett aránylag veszélytelenül alkalmazható gyógyszer-kombinációkat fejlesztettek ki.

Mekkora az agresszív gyógyszeres kezelés kockázata?

Minden gyógyszernek lehet mellékhatása, okozhat allergiát, máj, vérképzőszervi vagy vesekárosodást, azonban a rheumatoid arthritiben alkalmazott gyógyszerek ritkán okoznak súlyos mellékhatásokat. A mellékhatások elkerüléséhez viszont elengedhetetlen a rendszeres ellenőrzés, mert a vérvizsgálatokkal többnyire már akkor kimutatható a gyógyszerek esetleges károsító hatása, mikor még maradandó károsodások nem alakultak ki. Megfelelő ellenőrzés mellett a kezelésből származó kockázat össze sem mérhető annak előnyeivel.

Mi a fizioterápia jelentősége a rheumatoid arthritisben?

A gyulladásos folyamat fizioterápiával nem befolyásolható, de az ilyen kezelések segítenek megőrizni az izületek mozgástartományát, javítják a közérzetet, csökkentik a fájdalmat.

Mit tegyünk, ha izületi gyulladásra utaló tüneteket észlelünk?

Enyhe tünetek esetén is forduljon háziorvosához, aki dönt arról, hogy van-e szakorvosi kivizsgálásra és ellátásra szüksége. Ha a tünetek 6 hét után még mindig fennállnak, vagy rendszeresen gyulladáscsökkentő szedését teszik szükségessé, akkor szinte bizonyos, hogy betegsége krónikus természetű, várhatóan nem fog meggyógyulni, ezért szakorvosi gyakorlatot igénylő kezelésre van szükség.

 Drinfo