A fogamzásgátló tabletta fajtái

Út a tabletták kifejlesztéséig

A fogamzásgátló tabletta 2001-ben ünnepelte a 40. születésnapját Európában. 1961 volt az első év, amikor az európai nők megtervezhették, hogy mikor akarnak gyermeket szülni és elkerülhették a nem kívánt terhességgel járó problémákat. Ma kb. 70 millió nő szed tablettát a világon. Napjainkra a nők számára már olyan széles tablettaválaszték áll rendelkezésre, amelyről a feltalálók annak idején álmodni sem mertek.

A mai tabletták hormontartalma kb. negyvenketted része az első
tabletták hormontartalmának.

A tabletták bevezetése óta a kutatás arra irányul, hogy a tabletták minél kevésbé avatkozzanak be a női hormonháztartásba, de úgy, hogy a biztos fogamzásgátló hatás se szenvedjen csorbát. A mellékhatások csökkentésének legkézenfekvőbb módja a hormontartalom csökkentése, azonban ennek is van egy határa, amikor már a terhesség elleni védelem hatásfoka csökken. Ha ez a lehetőség már kimerült, még mindig lehetséges új, a szervezet számára előnyösebb hormonhatóanyag kifejlesztése. A tabletták többsége mindkét női nemi hormont tartalmazza, az ösztrogént (tüszőhormont) és a progeszteront (sárgatest hormont) is.

Ha megnézed a tablettád dobozát, az összetételnél megtalálod a két hormonnak megfelelő hatóanyag latin nevét és mennyiségét. A háromfázisú tablettáknál egy hatóanyag háromféle mennyiségben szerepel.

Az ösztrogén mesterséges formája az etinil-ösztradiol, amelyet 1935-ben a Scheringgel együttműködő két vegyész állított elő. Ez a komponens azóta változatlan formában minden kombinált fogamzásgátló tablettában megtalálható, csak a dózisok csökkentek az évek során. A másik női hormont, a progeszteront 1934-ben Butenandt szintetizálta, aki később Nobel-díjat is kapott kutatásaiért. Ellentétben a tabletták ösztrogén komponensével, a kémiai úton előállított progeszteronnak mára több változatát is használják. Ezek a vegyületek különböző tulajdonságokkal rendelkeznek, másként hasznosítja őket a szervezet, más mennyiség kell belőlük a tablettába. Így a tabletták közötti különbségek is részben ennek tudhatók be. Innen azonban még közel 20 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az első fogamzásgátló tablettát elkezdjék embereken kipróbálni.

"A" tabletta bevezetése

Európában az első tablettát Anovlarnak hívták, amelyet a Schering 1961-ben hozott forgalomba.
Néhány év múlva, szintén a Schering vezette be, hogy a gyógyszerlevélen a tablettákat naptárhoz hasonlóan sorszámozza, és ezzel kialakult a tabletták máig alkalmazott szedési rendje. Alig tíz évvel az Anovlar bevezetése után egy új hatóanyag felfedezésével sikerült jelentősen csökkenteni a tabletták progesztagén tartalmát. Két év múlva készen állt az első - a kor színvonalán - alacsony hormontartalmúnak számító ún. "micropill".
Mikrotablettának azért nevezték, mert ösztrogén - tartalma akkor az ismert legalacsonyabb volt - csupán 30 mikrogramm. Ezek a tabletták a 70-es években már széles körben elterjedtek az egész világon.

Az első többfázisú tabletták

Az eddig kifejlesztett tabletták még mind egyfázisúak voltak, azaz az egy havi adag minden tablettája ugyanannyi hormont tartalmazott. Ám a kutatókban fölmerült az ötlet: mi lenne, ha a tablettákkal megpróbálnák követni a női ciklus természetes hormonhullámzását. A természetet pontosabban utánzó tablettákkal ugyanis tovább csökkenthetőnek vélték a leggyakoribb panaszt jelentő közti vérzéseket és a vérzések elmaradását.
Az első kísérlet az Egyesült Államokból származott. Megpróbálták tökéletesen, napról napra követni a nők természetes hormonszintjeit. Ám - milyen a természet - a logikusnak tűnő megoldás nem vezetett sikerhez, sőt ezek a készítmények számos hátránnyal rendelkeztek a már elterjedt egyfázisú tablettákhoz képest.

A megoldás: három fázis!

Végül egy tehetséges fiatal kutatónő fejéből pattant ki az igazi megoldás. Dr. Ursula Lachnit-Fixson nőgyógyász 1964 óta dolgozott a Schering hormonkutatással foglalkozó részlegén. Mi lenne, ha az egyszerűbb felől közelítenénk a bonyolultabb felé, tette föl magának a kérdést. Tőle származik a két- és háromfázisú tabletta bevezetésének gondolata. Az első lépést ebbe az irányba egy kétfázisú készítmény jelentette 1974-ben. Rögtön ezután elkezdték azonban a háromfázisú modellek tesztelését, amelyekről gyanították, hogy még jobban igazodnak majd a természetes női működéshez.

Az elv ennek megfelelően egyszerű volt: a szabályos ciklushoz hasonlóan felosztották 3 szakaszra a női ciklus 28 napját, és a három fázisban változtatták a tabletták hormonszintjét. Az első háromfázisú készítmény a Triquilar már a klinikai vizsgálatokon kiválóan szerepelt. Jelentősen csökkent a mellékhatások száma és a közti vérzések előfordulása. Tudományos sikere után a nők körében is gyors népszerűségre tett szert, és 1979-es bevezetése óta a világ legtöbbször felírt tablettájává vált.

Mitől egy- és mitől háromfázisú egy tabletta?

Mitől egyfázisú egy tabletta?

Az egyfázisú tabletták kétféle hormont, ösztrogént és progesztagént tartalmaznak, s a tabletta-levél minden tablettájában azonos mennyiségű hormon van. Az azonos tartalomnak megfelelően a tabletták színe is azonos, és nem jelent problémát, ha felcseréljük a szedési sorrendet.

Mitől háromfázisú egy tabletta?

A háromfázisú tabletták - hasonlóan a legtöbb fogamzásgátló tablettához - kétféle hormont, ösztrogént és progesztagént tartalmaznak. Felépítésük azonban eltér az "egyfázisú" készítményekétől. Összetételét úgy állapították meg, hogy a tablettával bevitt hormonmennyiség kövesse a női ciklus természetes hormon-ingadozásait. Az ilyen típusú tablettát nevezzük háromfázisúnak. A dobozban három különböző színű tabletta található, amelyeknek a hormontartalma is eltér egymástól, szemben az egyfázisú tablettákkal. Előnyük, hogy precízebben követik a női ciklus természetes hormonhullámzását.

Honnan lehet tudni, hogy egy tabletta egy vagy háromfázisú-e?

Ha érdekel bennünket, hogy mondjuk a barátnőnk tablettája hány fázisú, az alábbi néhány adatból ez egyértelműen eldönthető:
- hazánkban jelenleg az összes háromfázisú tabletta neve "Tri"- vel kezdődik
- a levélben három különböző színű tablettát találunk
- a Schering háromfázisú tablettái köralakú, ún. naptárcsomagolásban vannak.

Az egyfázisú tablettáknál a levélben 21 egyforma tablettát találunk,
a háromfázisúaknál viszont három különböző színűt.

Miben különbözik a háromfázisú tabletták használata az egyfázisúakétól?

Mivel a háromfázisú tabletták három szakaszban követik a havi ciklus változásait, ezért a három különböző színű tabletta beszedésének sorrendjét nem szabad felcserélni. Az ilyen esetben szükséges tennivalókat a gyógyszer mellé adott tájékoztató füzetben találhatja.

Jobbak-e a háromfázisú tabletták az egyfázisúaknál?

Bár a kifejlesztés időrendje szerint a háromfázisú tabletták újabbak, ez nem jelenti azt, hogy modernebbek lennének az egyfázisúaknál. Az évek során az egyfázisú tablettákat is folyamatosan fejlesztették. Így a legújabb készítmények mindkét típusból ugyanolyan kevés hormont tartalmaznak. Ennek megfelelően a nők többségének mind az egy- mind a háromfázisú tabletták egyformán tökéletes megoldást jelentenek.

Kinek egy- és kinek háromfázisú?

Bizonyos esetekben több előnyt jelenthetnek a háromfázisú, máskor az egyfázisú készítmények. Például fiatal lányoknál a még kicsit szabálytalankodó ciklust valamivel könnyebb rendszeressé tenni háromfázisú tablettákkal. Hasonlóan háromfázisú tabletta javasolható a közti vérzésre panaszkodók esetében is.
Az egyfázisú tablettáknál viszont - mivel minden tabletta egyforma hormontartalmú - nincs következménye, ha a tablettákat nem a megfelelő sorrendben szedik be, ami pedig kezdő tablettaszedőknél gyakorta előfordul.

A számunkra legmegfelelőbb tabletta megtalálásához tehát sok tényezőt kell összevetni, ez pedig mindenképpen szakember, azaz a nőgyógyász feladata. Azt viszont nyugodtan megkérdezhetjük orvosunktól, milyen szempontok miatt javasolja nekünk a végül felírt gyógyszert.
Annyi érdekességként elmondható, hogy elavult, magas hormontartalmú tablettát (éppen korábbi felfedezésük miatt) inkább csak az egyfázisú készítmények között találni, hiszen a háromfázisú készítmények közül a legrégebbi is már a korszerű, alacsony hormontartalmú tabletták közé tartozik. A régi egyfázisú, magas hormontartalmú tablettákról még panaszmentesség esetén is ajánlott áttérni modern alacsony hormontartalmú készítményre.

patikamagazin