Cukros tévhitek - és cáfolatok

Az orvos néha még a "tapasztalt" diabéteszesek körében is találkozik olyan meglehetősen elterjedt tévhitekkel, amelyek tisztázása hozzájárulhat a veszélyek megelőzéséhez, a jobb életminőség kialakításához. Ebben igyekszünk segíteni.

Tévhit : A cukorbetegségnek kizárólag az inzulinnal kezelt formája súlyos betegség, tehát a "csak" diétát tartó, illetve tablettát szedő betegnek az orvosi intelmeket, javaslatokat nem kell túl komolyan vennie.

Cáfolat: Magyarország lakosságának csaknem 5 százaléka, azaz közel 500000 ember cukorbeteg, s közülük mintegy 5-6 százalék az úgynevezett 1. típusú, fiatalkori diabéteszes, akiknek betegsége gyermek-, illetve fiatal felnőtt korban kezdődött és a baj felfedezését követő kezelés azonnal inzulin adását igényelte. Rögtön hozzátesszük: mai ismereteink birtokában ezekben az esetekben is képesek vagyunk korszerű inzulin-kezeléssel, egyensúlyban tartott anyagcserével, rendszeres diabetes gondozással kivédeni a cukorbetegség késői szövődményeinek idő előtti felléptét. A cukorbetegek zömét viszont a 2. típusú, nem inzulinfüggő cukorbetegek alkotják, akiknek 75 százaléka kövér és túlnyomó többségüknél a szénhidrát-anyagcsere zavara mellett még magas vérnyomást, valamint zsíranyagcsere zavart is ki lehet mutatni. Ezt a tünetegyüttest összefoglalóan metabolikus X syndromának nevezzük. Az ilyen esetekben nemcsak a cukorbetegséget, hanem a társult zsíranyagcserezavart és magas vérnyomást is kezelni kell. A diétás utasításban pedig nem csupán a szénhidrátbevitelt szükséges meghatározni, hanem a súlytöbblet miatt az energiafelvétel megszorítása is szükséges. E betegek életkilátásai a megfelelő, összetett terápia nélkül rendkívül kedvezőtlenek az érelmeszesedés talaján kialakuló szívizom infarktus, valamint az agyi vérkeringési zavar és a következményes bénulások miatt.
Vizsgálatok sorozata bizonyítja, hogy a 2. típusú cukorbetegséget gyakran már csak a késői érelmeszesedéses szövődmény panaszokat okozó stádiumában fedezik fel. Előrehaladott alsó végtagi érszűkület, szívkoszorúér-betegség, lezajlott szívinfarktus, vagy agyvérzés kapcsán derült ki a beteg magas vércukra. Nemegyszer szemészeti vizsgálat kapcsán a szemész állítja fel a cukorbetegség diagnózisát, mert a szemfenéken diabéteszre jellemző elváltozásokat talál. Előfordul, hogy ideggyógyászati- vagy egyéb szakrendelésen lábzsibbadással, lábfájdalommal jelentkező betegről derül ki cukorbetegség.
Talán ennyi is kellően alátámasztja, hogy helytelen az a vélemény, miszerint a cukorbetegségnek csak az inzulinnal kezelt formája tekinthető komolynak, folyamatos figyelmet és gondozást igénylőnek. Ne feledjük, a szénhidrát-anyagcsere zavara többnyire már 5-15 évvel az érelmeszesedéses szövődmények miatti panaszok jelentkezése előtt kimutatható és megfelelően kezelhető lett volna.
A diabétesz olyan betegség, amely fájdalmat, komoly panaszokat többnyire csak a szövődményeket követően okoz. Ha a rendszeres vércukor ellenőrzés, az orvos által javasolt diéta betartása, majd a tablettás kezelés ellenére, a beteg vércukra hosszabb ideje 8 mmol/l felett van, szükségessé válik az inzulinkezelés bevezetése az életkilátások optimalizálásához. Komoly veszélyt jelent viszont, ha a beteg nem fogadja meg a szakember ezt ajánló javaslatát, ami - sajnos - szintén előfordul.

Tévhit: Ha beveszem a tablettát, akkor az étrendemre már nem nagyon kell ügyelnem.

Cáfolat:  Önveszélyes tévedés, ugyanis a 2. típusú cukorbetegség kezelésének alapkövei: a megfelelő diéta és a fokozott fizikai aktivitás (testmozgás). Csak ezek kiegészítője a tablettás kezelés.

Tévhit :Ha a tablettát rendszeresen beveszem, a diétára már nem kell különösebben figyelni. Egyébként is napi három (vagy több) zsemlére vagyok beállítva.

  Cáfolat:  Elmúlt a "zsemle korszak". A napi fogyasztásra ajánlott szénhidrát mennyiség zsemlében végzett kiszámolását az egyszerűség diktálta, hiszen egy zsemle 30 gramm szénhidrátot tartalmazott. A mai korszerű diabétesz kezelés diétás szemlélete szerint a zsemle és más, fehérliszttel készült termékek helyett előnyösebb a rozsliszttel, a durumliszttel, esetleg korpával dúsított péksütemények, kenyérfélék fogyasztása, hiszen ezek nem emelik jelentősen a vércukorszintet. Az egyénenként változó napi szénhidrát mennyiségnek el kell érnie az energia-bevitel 50 százalékát!
Például egy 1600 kilókalóriás étrend szénhidráttartalma 800 kcal-nak felel meg, ez pontosan 200 gramm szénhidrátot jelent. Ezt pedig vegyesen zöldség, gyümölcs, rizs, burgonya, zöld- és szárazfőzelék formájában kell naponta elfogyasztani. A cukorbetegeknek jól kell ismernie és felbecsülnie - kezdetben rendszeresen és pontosan mérve - az elfogyasztani kívánt ételek, italok szénhidrátmennyiségét. Tehát a lényeg: a diétát igenis komolyan kell venni!

Tévhit :Csak a szénhidrátokat kell figyelnem és ehetek bármit, ami belefér.

  Cáfolat : A korszerű táplálkozásban az ételek energiatartalmát is figyelni kell! Elsősorban egyénre szabott energiatartalmú diéta szükséges, amelyet az életmód, a testsúly, a testmagasság és a fizikai igénybevétel határoz meg. Az egyes tápanyagok arányának a következők szerint kell alakulnia: 50 százalék szénhidrát, 30 százalék zsír és 20 százalék fehérje. Például egy 1400 kcal-t tartalmazó étrend napi 175 g szénhidrát, 70 g fehérje és 46 g zsír elfogyasztását jelenti.

Tévhit : A cukorbetegek diétájának alapja a "húst hússal" étrend.

  Cáfolat: Ezt a makacsul visszatérő és erősen rögzült tévhitet sürgősen el kell felejteni! Az egészséges étrendben a szénhidrátoké a főszerep. Ezzel szemben a magyar ember még mindig az ideálisnál lényegesen több zsiradékot fogyaszt, ami a cukorbetegekre éppúgy érvényes, mint az egészségesekre. Fehérjeszükségletünket az állati eredetű fehérjék mellett ki kell egészíteni növényi eredetűekkel is. Az állati eredetű fehérjék bomlási termékei terhelik a vesét, fokozzák az albuminürítést (fehérjevizelés). A növényi eredetű fehérjék ezzel szemben kedvezőbben hatnak a vesére. A legfontosabb ilyen fehérjeforrásaink a kenyér, a tésztafélék, a hüvelyesek és a szójabab.

Tévhit: Nem érdekes, hogy milyen a vércukrom, mert 15 mmol/l-es vércukorérték mellett is jól érzem magam.

  Cáfolat: A csalóka jó közérzet is igazolja, hogy a cukorbetegség milyen alattomos gyilkos. Legtöbbször csak akkor okoz panaszt, amikor már késő és valamelyik életfontosságú szervünk már esetleg jóvátehetetlenül károsodott. Javasoljuk, hogy mindenki tartsa szem előtt és főleg "be" az alábbi értékeket:
A szénhidrát anyagcserezavartól mentes ember esetében a vércukor éhgyomorra, illetve étkezések előtt: 4,5-6 mmol/l, étkezések után egy- másfél órával 6-7,5 mmol/l, a vizelet pedig cukormentes, tehát minden rendben van. Az ideálisan kezelt cukorbetegeknél a vércukor (legalább az esetek 70 százalékában) éhgyomorra, illetve étkezések előtt: 4-7 mmol/l, étkezések után egy- másfél órával 6-9 mmol/l, a vizelet cukormentes, illetve 20 mmol/l alatti a cukortartalma. Ha az értékek a jelzett szinteket rendszeresen meghaladják, feltétlenül célszerű szakorvoshoz fordulni.

Tévhit : Igaz ugyan, hogy magas a vércukrom, de hála istennek, a vizeletemben nincs cukor.

  Cáfolat:  Ilyen és ehhez hasonló téves állításokkal elsősorban az önellenőrzést vizelet tesztcsíkkal végző betegeink körében gyakran találkozunk. Ők általában 2. típusú, idősebb, csak diétát tartó, vagy a diéta mellett tablettát is szedő betegek. Számukra a legegyszerűbb ellenőrzési mód a vizeletcukor otthoni ellenőrzése.
A hosszabb ideje ismert betegség mellett az időszakosan negatívnak bizonyult vizeletcukor még nem nyugtathatja meg a beteget, szükség van a vércukor rendszeres ellenőrzésére is. Ha ez jóval 10 mmol/l felett van, s a vizeletben még továbbra sem mutatható ki cukor, akkor joggal feltételezhető a cukorbetegség szövődményeként kialakult vesekárosodás. Az ép vese 9-10 mmol/l vércukorszintig nem engedi át a cukrot a vizeletbe. Ez a veseküszöb, amely a korral emelkedik, így enyhe vércukor-emelkedés mellett - csupán a vizeletcukor vizsgálatával - a cukorbetegségre sokszor nem derül fény. Komolyabb mértékű vesekárosodás esetén a veseküszöb 15-20 mmol/l-re is megemelkedhet, de cukor még ekkor sem található a vizeletben. Mint említettük, amennyiben a magas vércukorértékek mellett nem mutatható ki cukor a vizeletben, azt jelenti, hogy a cukorbetegség szövődményeként kialakult vesekárosodással állunk szemben: ezért a továbbiakban fokozott gonddal kell kezelni mind a betegséget, mind pedig szövődményeit, elsősorban a magas vérnyomást. Tehát minden lehetséges eszközzel törekedni kell a közel normális vércukorszintek biztosítására, megfelelő kezeléssel a vérnyomást tartósan 140/80 Hgmm alatt kell tartani és évente egy-két alkalommal ellenőrizni kell a vizelet albumin-, illetve fehérje tartalmát. Szoros együttműködés szükséges a nefrológussal (vesespecialista) a veseműködés hosszú távú megőrzése érdekében.

Tévhit : Lemondtam a szexről, kénytelen vagyok együtt élni potencia problémáimmal.

   Cáfolat: Erre is igaz, hogy a cukorbetegnek lehetőleg teljes értékű életet kell élnie. A diabéteszes férfiak körében meglehetősen gyakoriak a potenciaproblémák. De van megoldás! Szexuális zavaraival nem kell és nem is szabad együtt élni! Az országszerte működő andrológiai hálózat felkészülten várja a cukorbetegek jelentkezését.

Tévhit : A vércukrom éhgyomorra mindig 8 mmol/l alatt van, így semmi veszély nem fenyeget.

  Cáfolat : Sokszor a háziorvosi rendelőben beszélgető betegek körében hallható ez a mondat, s az alapos vizsgálatok során a legtöbbször kiderül, hogy a beteg több-kevesebb súlyfelesleggel rendelkezik, vérnyomása magas és a szemfenéken már cukorbetegség okozta elváltozások láthatók.
A 2. típusú diabéteszesek esetében sokszor az úgynevezett alap inzulin termelés még elégséges mennyiségű, azaz a hasnyálmirigy még képes annyi inzulint termelni, ami az éhomi vércukorszintet közel normális szinten tartja. Azonban az étkezést követő vércukorszint emelkedés ellensúlyozására nem áll rendelkezésre elegendő többlet inzulin, ezért az evés után túl magasra emelkedik a vércukor, amely a következő étkezés előtt is magas értéket mutat, így a nap folyamán akár 10 mmol/l feletti átlagos értékek is lehetségesek. Ez a tartós vércukorszint emelkedés pedig a cukorbetegség szövődményeinek kialakulásához vezet. Ezért az úgynevezett "enyhe" diabétesz esetén szintén szükséges az éhomi vércukor-ellenőrzés mellett az étkezés utáni szint mérése is! Ha ez az érték magas, az addigi kezelés megváltoztatására van szükség.

Tévhit : Az étkezések után a vércukrom sokszor nagyon megemelkedik, ezért szinte teljesen visszafogom a szénhidráttartalmú ételek fogyasztását.

  Cáfolat:  Orvosként nap mint nap tapasztalom, hogy a diabéteszesek körében hagyományosan elterjedtek bizonyos "étkezési előírások", amelyek helyessége a tudomány mai állása szerint erősen vitatható. Például mindkét típusú és minden korú cukorbetegnél egyaránt előfordul a túlzásba vitt diéta, ami elsősorban a szénhidrátok fogyasztásának extrém mértékű csökkentését jelenti. Az ok, hogy az étkezést követően a vércukor nagyon megemelkedik és úgy vélik, ez a szénhidrátadagok csökkentésével kivédhető. Ami azonban nem mindig igaz! Ha egy-egy alkalommal 80-100 gramm vagy még több szénhidrátot fogyasztottak és ez 4-5 mmol/l-t meghaladó vércukor-emelkedést okozott, valóban nincs más megoldás, mint a szénhidrátadagok visszafogása, illetve a napi szénhidrátbevitel elosztása több kisebb adagra. Ha viszont már 30-40 gramm szénhidrát bevitelét követően is túlzott vércukor-emelkedést tapasztalnak, kezelési típusonként más-más a célravezető eljárás.
A testsúlyfelesleggel megterhelt 2. típusú cukorbetegeknél a következő két megoldás valamelyike, esetleg mindkettő a kívánatos. Az egyik: az alacsony rosttartalmú szénhidrátokat (fehér kenyér, péksütemény, főtt burgonya stb.) legalább részben magas rosttartalmúakra (korpás kenyér, zöldség, saláta, főzelék stb.) kell cserélni. A másik: továbblépni a gyógyszeres kezelésben. A vércukorcsökkentő tabletták mellé a vércukor emelkedését mérséklő gyógyszert (például: acarbose, metformin) is szedni, illetve a tablettás kezelést inzulinnal kombinálni vagy felváltani szükséges.
Az 1. típusú vagy az inzulinnal kezelt 2. típusú diabéteszesek számára viszont az étkezés előtti gyorshatású inzulin adagjainak megemelése, illetve az étkezés inzulinigényét fedező inzulinadag és a szénhidrátbevitel összhangba hozása a megoldás. A napi kétszeri inzulin adagolása esetén az ebéd szénhidráttartalma csak anynyi lehet, amennyinek vércukoremelő hatását képes kivédeni a reggel alkalmazott elhúzódó hatású inzulin. További lehetőség az étkezés előtti gyorshatású inzulin felcserélése extrém gyorshatású lispro-inzulinnal, vagy acarbose tabletta bevétele a főétkezések első falatjával.
Mindenképpen ügyelni kell, nehogy a szénhidrátok aránya az összes energia-felvétel 45 százaléka alá csökkenjen, mert ez a zsírbevitel automatikus növekedésével járna, ami egyrészt a testsúly nemkívánatos gyarapodását, másrészt az érelmeszesedéses folyamatok felgyorsulását okozza.

Tévhit : Igaz, kicsit fegyelmezetlen voltam a diéta betartásában, de semmi baj, majd bekapok az előírtnál több vércukorcsökkentő tablettát, és helyreáll a cukorháztartásom egyensúlya.

   Cáfolat : Rosszul teszik, akik a vércukorcsökkentő szulfanilurea típusú tablettákból, például a leggyakrabban alkalmazott, glibenclamidot tartalmazó szerekből nem legfeljebb napi hármat, hanem négyet-hatot is bevesznek. Ezeknek a készítményeknek ugyanis van egy maximális adagjuk - általában naponta 3 tabletta -, amelyet túllépve a beteg, vércukra nem csökken, sőt jobbára emelkedik, ugyanis a nagyobb adagok már nem serkentik, hanem inkább gátolják a hasnyálmirigy bétasejtjeinek működését. Hasonló elbírálás alá esik, ha kétfajta, azonos hatásmechanizmusú tablettát (például glibenclamidot gliclaziddal vagy glipiziddel) kombináltan szed valaki.

 Drinfo