Általános tudnivalók a cukorbetegségről , kezdöknek A cukorbetegség a szénhidrát háztartás zavarával, magas vércukor értékekkel, valamint a zsír- és fehérje-anyagcsere felborulásával járó anyagcsere zavar.
Oka az inzulin teljes, vagy relatív hiánya. Az inzulin fehérje természetű hormon, amely csökkenti a vér cukorszintjét. A hasnyálmirigy béta sejtjei termelik. A hasnyálmirigy feladata, hogy inzulint termeljen és azt a szükséges mennyiségben a véráramba juttassa.
A vérben keringő cukrot az inzulin segítségével képesek a sejtek felhasználni.
A cukorbetegséget pontosan diagnosztizálni azóta lehet, amióta kémiai úton kimutatható a vérben a cukor. Két fő típusa van, az 1-es típus, amikor a szervezetben kevés, vagy teljesen hiányzik az inzulin, és a 2-es típus, amikor a szervezetben termelődik inzulin, de nem tudja felhasználni azt. A típusok előfordulási aránya: az 1-es típus 10, míg a 2-es típus 90 százalék. Ezek a magas vércukorértékek felelősek a későbbiekben kialakuló szövődményekért is.
A bevezető tünetek különbözőek lehetnek. Az 1-es típusnál szomjazás, szájszárazság, bő vizelés, testsúlyvesztés, gyengeség, fáradékonyság, étvágytalanság, nőknél bűzös hüvelyváladék. A 2-es típusnál ezek a bevezető tünetek hiányozhatnak, nem kevés esetben már csak a szövődmények megjelenése hívja fel a figyelmet a háttérben megbúvó cukorbetegségre (pl. a látás romlása, a lábon kialakuló, nem gyógyuló sebek stb.)
Összetett probléma
Ezen a helyen kell szót ejteni arról az összetett problémáról is, amikor a cukorbetegség nem csak magában egy betegség, hanem egy tünetegyüttes része. Ezt szaknyelven metabolikus szindrómának hívják. Beletartozik a magas vérnyomás, a főleg a hason jelentkező elhízás, a különböző véralvadási zavarok, a köszvény. Szerencsésebb esetben ezeket a betegségeket már kezelik, akár magas vérnyomás, akár köszvény, akár véralvadási zavarok miatt, és egy-egy vércukor vizsgálattal már megállapítható, hogy a háttérben ott van a cukorbetegség, az inzulin felhasználásának zavarával.
A cukorbetegség kezelésében mindenképpen törekedni kell a vércukorszint lehetőleg optimális szinten való tartására. Ez egyénenként különböző.
Itt lép be az a megállapítás, hogy a cukorbetegnek kell a saját betegségét a legjobban ismerni, az orvos útmutatásai alapján önmagát irányítani és bizonyos mértékig kezelni. Néha a cukorbeteg valóban jobban ismeri saját betegségét és azok tüneteit, mint a kezelőorvos, hiszen az orvos személye változhat az idők folyamán, a betegség azonban a beteggel együtt él. Például az egyik betegnél az 5,8 mmol/l vércukor érték már alacsony vércukorszintet jelent, míg a másiknál ez az érték éppen ideális. A szénhidrát-háztartás egyensúlyban tartásánál tehát figyelembe kell venni ezeket a szempontokat is, valamint az életmódbeli sajátosságokat. Ha egy beteg olyan munkakörben dolgozik, ahol csak egyszer tud étkezni, akkor ne követeljük meg tőle, hogy napjában ötször étkezzen, hiszen ezt úgysem fogja tudni betartani, bár hozzá kell tenni, hogy a beteg részéről is szükségesek olyan életmódbeli változtatások, amelyek az optimális viszonyokat megközelíthetővé teszik.
Az egyensúly eszközei
A diabétesz egyensúlyban tartásának eszközei: betegoktatás, diéta, fizikai aktivitás, gyógyszerek (tabletta vagy inzulin), az anyagcsere önellenőrzés eszközei. A betegek tanításának, képzésének célja az, hogy a cukorbeteg bizonyos mértékben legyen önmaga orvosa is. Ezt a célt oktatással, diabéteszes klubokban való részvétellel, tanácsadással, szakgondozással kívánatos megvalósítani. A cukorbetegség idült betegség, ezért életre szóló szakgondozást igényel. A cukorbetegeknek meg kell tanulniuk mindazt, ami betegségük karbantartásához, gondozásához szükséges.
Célja az akut problémák kivédése, a késői szövődmények megelőzése, ezáltal jó életminőség elérése. Az anyagcsere javítása mellett biztosítani kell a beteg szociális és lelki támogatását.
Fizikai aktivitás nélkülözhetetlen az anyagcsere egyensúlyban tartásához, a normális vércukorszint biztosításához. Ez olyan fogalom, amelyet a televízió, video, számítógépek világában igen nehéz megvalósítani. Fel kell hívjuk a betegek figyelmét arra, hogy a fizikai aktivitás nem azt jelenti, hogy versenyszerű sportolásba kezdjenek, hanem jelenthet napi kétszer félórás sétát, vagy otthon végezhető kétszer félórás testmozgást, amihez már megfelelő hangkazetták, videokazetták állnak rendelkezésre. Arra is fel kell hívjuk a figyelmet ezen a helyen, hogy a testmozgás nem csupán eseti legyen, hanem rendszeres, mindennapos tevékenység.
Diéta A diétás kezelés a diabétesz gondozás egyik sarokköve. Az étrendi kezelés célja az optimális testtömeg és tápláltsági állapot elérése, a vércukorértékek normálishoz közeli tartományban tartása. A diétát mindig személyre szólóan kell meghatározni. Másfajta étkezési rendet, szénhidrát mennyiséget, kalóriát kell előírni egy inzulinnal kezelt, és mást egy tablettával, diétával egyensúlyban tartott cukorbetegnél. Az étrendi kezelésben a diétával, vagy tablettával kezelt betegeknél figyelembe kell venni, hogy a szükséges többlet inzulin-mennyiséget szervezetük csak részben képes termelni. Az inzulin-kezelésben részesülő cukorbetegeknek azért kell diétázni, mert az alkalmazott inzulin készítmények mellé megfelelő mennyiségű szénhidrát bevitele is szükséges az optimális vércukor eléréséhez.
A diéta főbb szempontjai az étrend energiatartalma, összetétele, az étkezések gyakorisága, szénhidráttartalma.
Annyi energiát kell juttatni a szervezetbe, amennyit az illető életkora, testmagassága, anyagcsere jellemzői, fizikai tevékenysége megkíván. A testsúlytöbblettel rendelkezők étrendjének kevesebb energiát kell tartalmaznia (nők esetében 1000 kcal/nap, férfiaknál 1400-1800 kcal/nap). Akik rendszeresen dolgoznak, vagy sportolnak, a napi energia-bevitelnél vegyék figyelembe, hogy testsúlyukat és munkaképességüket meg tudják őrizni.
Az összetételnél fontos a tápanyagok megfelelő aránya is.
A táplálék összetétele 15-20 százalék fehérjéből,
30 százalék zsírból,
50-55 százalék szénhidrátból álljon
(1000 kcal = 125 g szénhidrát, 50 g fehérje és 33 g zsír,
1400 kcal = 175 g szénhidrát, 70 g fehérje, 46 g zsír).
Ha ezek az arányok változnak, a táplálkozással összefüggő betegségek kockázata jelentősen nőhet. Az étkezések gyakoriságával mérsékelhető a testtömeg gyarapodás veszélye is. Minden étkezésnek meghatározott mennyiségű szénhidrátot kell tartalmaznia.
Inzulinnal kezelt betegek esetében hipoglikémia (túl alacsony vércukor érték) léphet fel, amennyiben a folyamatos inzulinhatást rendszeresen ismétlődő szénhidrátbevitellel nem ellensúlyozzák. Inzulin nélkül kezelt betegeknél pedig azért, mert a hasnyálmirigy inzulin elválasztását elsősorban a szénhidrátokból felszabaduló glükóz segíti. A mesterséges édesítőszerek nem tartalmaznak energiát, nem emelik a vércukrot. A cukorhelyettesítő anyagok viszont energiát tartalmaznak, emiatt nem kívánatos azokat napi 50 g-nál nagyobb mennyiségben fogyasztani. Az alkohol befolyásolja a cukoranyagcserét, így csak igen körültekintően fogyasztható. Napi 1-2 csésze kávé megengedett, természetesen csak mesterséges édesítőszerrel.
Önellenőrzés
A cukoranyagcsere önellenőrzése elengedhetetlen. A cukorbetegeket ezáltal is a kezelés aktív részeseivé kell tenni. Az önellenőrzés módszereit minden esetben el kell sajátítani. Az inzulinnal kezelt betegeknél ez vércukormérő készülékkel történik, sőt nem egy esetben önmaguk inzulin adagján is bizonyos mértékig változtatni kell tudjanak. A nem inzulinnal kezelt betegeknek is ajánlatos a vizeletből történő cukormérés tesztcsíkkal. Ezt egy héten egyszer érdemes elvégezni. Amennyiben a tesztcsík több méréskor is cukor jelenlétét mutatja a vizeletben, úgy vércukorszint mérésére is szükség van, ilyen esetben haladéktalanul fel kell keresnie a kezelőorvost.
Szövődmények
Szólnunk kell a cukorbetegség szövődményeiről is.
A heveny szövődmények közé tartozik a hipoglikémia (igen alacsony vércukorszint miatt kialakult rosszullét), a hiperglikémia (igen magas vércukorérték), a ketoacidózis, amely tartósan igen magas vércukor mellett alakul ki.
Késői szövődmények a kiserek, nagyerek, idegek károsodása, a védekezőképesség csökkenése a fertőzésekkel szemben. A kiserek megbetegedésénél károsodhat a szem, a vese, a bőr, valamint a lábak vérellátásában is zavar léphet fel.
Ezért célszerű, ha a betegek meghatározott időközönként résztvesznek szemészeti és angiológiai vizsgálaton, valamint vizelet vizsgálatokat is érdemes időszakonként elvégeztetni. Ezt általában a kezelőorvos határozza meg a betegség fennállásának, valamint a vércukorszintek milyenségének függvényében. A nagyerek károsodása révén az erek beszűkülnek, faluk merevvé válik. Ha a beszűkült erek elzáródnak, a szívben, az agyban igen súlyos vérellátási zavarok alakulhatnak ki, a comb és a lábszár ereiben esetleg amputációhoz vezető keringési zavar jön létre.
A tartósan magas vércukorérték miatt az idegsejtek megduzzadnak és károsodnak, képtelenné válnak az érzetek továbbítására. Az idegkárosodás a lábakban bizsergést, zsibbadást, fájdalmat vagy lüktetést okozhat. Az idegkárosodás érintheti a nemi életet is, férfiaknál merevedési zavart, nőknél libido csökkenést okozva.
A magas vércukor gyengíti a szervezet baktériumokkal szembeni ellenálló képességét. Fertőzések léphetnek fel a szájban, a lábon, a húgyhólyagban, a férfi és női nemi szervekben vagy bármely bőrsérülésnél.
A fentiek alapján a cukorbetegség nem pusztán egyszerű betegség, ami gyógyítható (sajnos, ma is igen sokan e tévhitben élnek), hanem idült betegség, mondhatni állapot, amivel a betegnek meg kell tanulnia együtt élni. A lehető legoptimálisabb vércukorértékek elérésével a szövődmények kivédése, vagy legalábbis igen messzire történő kitolása a cél. Megpróbálni úgy élni, hogy ez lehetőleg minél jobban megközelíthesse az egészséges emberek életvitelét. Megjegyezni kívánnánk, hogy néha a jól képzett cukorbetegek egészségesebb életmódot folytatnak, mint egynémely "egészségesnek" mondott egyén.
Drinfo
|
